Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Herceg Árpád: Apokrif; Mi a különbség?; Mostanság, megint itt; Post. Humus.; Hogy s mint szeretné (versek)

Mostanság, megint, itt

Valamikor én kocsmajáró ember voltam.

Szerettem a rumot,

pálinkából a nyomjelzős lövedéket,

fröccsből a savanyút, sorból a Kőbányait.

Szerettem még az embereket, úgy is mondhatnám, az egész emberiséget szerettem, amiért képes volt rá, hogy hordákba verődjön.

Ma már, ha kocsmába tévedek,

nem kell a Kőbányai,

nem kellenek a beszélgetések.

Valami csalárd hit nemesebb s_ megszámlálhatóbb italokat kéret velem.

És hallgatni akarok és nem akarok hallani, nem akarok odafigyelni senkire.

Végül csak önmagámmal törődöm.

így látom már, hogy nyomomban pusztulás,

hozzámszegődött árvaság, halál.

Ki szeretetből vagy érdekből mégis mellémcsapódik, csakhamar sütni kezd belőle a nyomor, mérhetetlen gyűlölet a horda iránt.

Mostanság megint itt totyog

két gyermek lábam körül, szívem körül.

Néha azon kapom őket, hogy néznek rám és az én szemeimmel néznek.

Kifosztott fecskefészkek a meszelt tűzfalon.

Borzasztóan kicsike fészkek,

ahol megbúvik tán még egy kis melegség.

137