Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka
mongol államideálja ehhez nem is hasonlítható, nagy formátumú eszme volt, amely nyilván igen mély benyomást tett az oroszokra nagyvonalúságával. Tehát a tatár iga következtében elég bonyolult helyzet állt elő Oroszhonban. A mongol államigazgatási technikák elsajátításával párhuzamosan az állam szellemiségét, a birodalom alapját képező eszmei hagyományt is birtokba kellett venni. Bár ezt az államiságot minden eszmei alapjával együtt idegennek, sőt ellenségesnek tekintették, az eszme nagysága - különösen a részfejedelemségek primitív elképzelései után - igen mély benyomást tett az oroszokra, és erre így vagy úgy reagálniuk kellett. A kicsinyhitűek egyszerűen behódoltak és megpróbáltak minél jobban helyezkedni. De az állhatatos szellemek nem tudtak beletörődni ebbe, a mélyreható vallási megújulás és a feléledt nemzeti öntudat, a nemzet méltóságérzete nem engedett fejet hajtani az idegen államhatalom, az idegen állameszme előtt - ugyanakkor ez az eszme ellenállhatatlanul vonzotta és a tudatuk legmélyéig áthatotta őket. Mindenképpen kiutat kellett találni ebből a kínzó dilemmából. És a vizsgált korszakot meghatározó vallási megújulásnak, a fokozott szellemi aktivitásnak köszönhetően sikerült is kiutat találni. Világos volt, hol kell keresni a kiutat. A tatár állameszme elfogadhatatlan, amíg idegen és ellenséges. De nagy, ellenállhatatlanul vonzó eszme volt. Tehát valahogy meg kellett szabadítani attól, ami elfogadhatatlanná, idegenné és ellenségessé tette. Másként fogalmazva, le kellett választani a mongolságról, a pravoszláviához kellett kötni és orosszá kellett avatni. E feladatának úgy tett eleget az orosz nemzeti gondolat, hogy visszatért a bizánci állameszméhez és hagyományokhoz, itt talált a mongol államiság pravoszlávosításához és oroszosításához használható anyagot. így sikerült meg-oldani a feladatot. A megvalósítás során elhalványult, elfajzó, de a mongol államiságot még mindig átható eszme, Dzsingisz kán szellemisége újból életre kelt, de most már más, felismerhetetlen formában, keresztény-bizánci ala-pokra helyezve. Az orosz nemzeti tudat a korszak egyedülálló szellemi élete, a lángoló hit és a nemzeti helytállás minden erejét ebbe az eszmébe vetette, minek köszönhetően felragyogott, megújult és most már orosz eszmévé vált. Megtörtént a csoda, a mongol állameszme átalakult pravoszláv-orosz állam-eszmévé. Ez a csoda olyan elképesztő, hogy sokan egyszerűen le akarják tagadni. Ettől még a csoda tény maradt, a fenti pszichológiai kommentár pedig magyarázatot ad erre. Mindenesetre figyelembe kell vennünk, hogy az oroszok már jóval a tatárjárás előtt megismerték a pravoszláv Bizáncot, és a tatár hódoltság korára már jócskán megkopott a régi dicsősége; mégis a bizánci állami ideológiák, melyek azelőtt nem örvendtek túl nagy népszerűségnek orosz földön valamilyen oknál fogva pont a mongol uralom idején foglaltak el központi helyet az orosz nemzeti tudatban. Ez nyilvánvalóan arra mutat, hogy egyáltalán nem Bizánc presztízse miatt vették át az oroszok ezeket az ideológiákat, csak azért volt szükség rájuk, hogy a pravoszláviához kössék és így oroszosítsák azt a mongol eredetű állameszmét, amivel szembe kellett néznie Oroszhonnak, amikor a Mongol Birodalomhoz csatolták és az állam egyik tartománya lett. 1268
