Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka

átalakulna történelmi arculata. Oroszország történelmileg nem örököse Dzsingisz kán egész birodalmának, csak a legjellegzetesebb részének. Ez a terület sajátos földrajzi ismérvek alapján különíthető el az egykori Mongol Birodalom fennmaradó részétől. Oroszország területe mint a Mongol Birodalom legjellegzetesebb és legfon­tosabb része a következő séma szerint írható le földrajzilag: hosszú, majdnem a Csendes-óceántól a Duna-deltáig húzódó, többé-kevésbé folytonos sík- és dombvidéki övezet, melyet nem borít erdő. Ezt az övezetet nevezhetjük „sztyeppe-rendszernek”. Északról erdőövezet határolja, ez választja el a tund­rától. Délen pedig hegyvonulat zárja a sztyeppe-rendszert. így tehát négy, nyugatról kelet felé húzódó párhuzamos övezetet különböztethetünk meg: a tundrát, az erdőt, a sztyeppét és a hegyláncot. Meridionális irányban, azaz északról délre vagy délről északra nagy folyamok rendszere metszi ezt a négy övezetből álló képződményt. Lényegében így néz ki a vizsgált térség belső földrajzi felépítése. Határaira jellemző, hogy nem érik el a nyílt tengert, innen nincs kiút, nincs olyan tagolt partvonal, ami annyira jellemző egyrészt Nyugat- és Közép-Európára, másrészt Kelet- és Dél-Ázsiára. Végezetül pedig a vizsgált terület éghajlatát tekintve is sok mindenben különbözik mind Európától, mind Ázsia fennmaradó részétől. A térség klímáját röviden „konti­nentálisnak” nevezhetjük. Jellemző erre a tél és a nyár közti nagy hőmérsék­let-különbség, az izotermák sajátos iránya, a széljárás stb. Mindez együtt véve lehetővé teszi, hogy a vizsgált térséget leválasszuk Európa és Ázsai fennma­radó területéről és önálló kontinensnek, földrésznek tekintsük, melyet - megkülönböztetendő Európától és Ázsiától - Eurázsiának nevezhetünk. E földrész lakossága nem homogén, különféle fajtákhoz tartozik. Az oroszok, és mondjuk a burjátok és a szamojédok között igen nagy a különbség. De jellemző, hogy e két végletet mégiscsak összeköti a sok, egymásba érő közbülső láncszem. Ami a külső antropológiai jegyeket, az arctípust és a testalkatot illeti, nincs szembetűnő különbség a nagyoroszok és a mordvinok vagy zűr­jének között; de a zürjénektől és a mordvinoktól megintcsak nem különböznek szembetűnően a cseremiszek vagy a votjákok; a volga-kámai finnek (mordvi­nok, votjákok, cseremiszek) típusa igen közel áll a volgai türkökhöz) (csuva- sok, tatárok, mescserek); a tatár típus is fokozatosan megy át a baskír és kirgiz típusba, ahonnan hasonló átmenetek után, fokozatosan jutunk el a kalmük, a burját és a mongol típusig. így az egész, e szó fentebb kifejtett értelmében vett „Eurázsia” valamiképp földrajzi és antropológiai egészet alkot. Ebbe az egészbe olyan, természetileg és gazdaságilag igen különböző részek tartoznak, mint az erdei és a sztyeppéi övezet vagy a helyvidék, ugyanakkor e részeket természetes földrajzi kapcso­latok kötik össze, ezért az egész „Eurázsiát” bizonyos mértékig gazdaságilag önellátó térségnek tekinthetjük. Mindezeknek köszönhetően „Eurázsia” ter­mészetéből adódóan arra a sorsra rendeltetett, hogy egységes államot alkos­son. Eurázsia egyesítése kezdettől fogva történelmi szükségszerűség volt. Ugyanakkor Eurázsia természeti adottságai ki is jelölték az egyesítés módját. A legrégebbi időkben csak a folyók és a sztyeppék szolgálhattak közlekedési útvonalként, a hegyek és az erdők ebből a szempontból kényelmetlenek voltak, a tundra eleve számításába se jöhet, ebben az övezetben igen mostoha 1258

Next

/
Oldalképek
Tartalom