Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Zombor Béla: Tehetek mást?; Csendélet; "Éjebb éjszaka nem szakadhat ránk"; Teréz anya (versek)
Miért is függeszkednénk a félhold csábító sarlójára, hiszen az előrelátó Nagy Arató élesre kalapálta azt!- Nagy balga vagyok te magamnak leghívebb barátja! - Egyet tehetünk: megtömjük maradék elveinkkel létünk zavaros ábrándjaiból összeáglált szalmazsákját, és megágyazunk szépen a jégeső csiklandozta égen. Vagy - mert nem vagyunk még egészen magunkon kívül - lent maradunk! Itt, ezen a dühödt szél tépázta tujafás, és szirupot lefetyelő Földön.- Amit nemsokára elviselhetőbbé tesz egy kémény rátüsszentette pora. (1997. aug.) „Éjebb éjszaka nem szakadhat ránk” (avagy egy terrorista megingása) „Ott fenn, abban az összkomfortosnak vélt hegyoldalban találkozunk majd.- Te Amerikából, ő Ázsiából, amaz Afrikából, én Európából. Vajon érzékeljük-e akkor, elhagyott énünk egyszer-volt emberségét? Gyűlöletünk sorvasztotta szégyenünket befedi-e megbánásunk krisztus-tövise? Mert éjebb éjszaka lehet-e annál, mikor ereinkben felnyüszítenek a magunk harapdálta telefonkábelek! Hisz éjebb éjszaka nem zuhanhat ránk, mikor az űrben bukfencező műholdak befőttes üvegekbe dunsztolt pokolgépeink robbanásait duruzsolják a csecsemő-fülekbe!- Mi meg abban a hegyoldalban dúdolgatunk vinnyogósra sikeredett altatódalt magunknak, hogy ne halljuk az önvád hangtalan átkait! És ne érezzük, hogyan roncsolja széjjel kocsonyás zsigereinket; a fűrész-fogú bűntudat.” (1997. okt. 23.) 1249
