Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Bisztray Ádám: Ezopuaz; Dylan Thomasnak; Kolumbusz ünnepén; Vízkereszt (versek)

Vízkereszt

Meglátogatom barátomat,

új évben a fügefát,

símivalőan pucér,

nem tudni hová lett

bronz-kivágat,

zöldben lángoló palástja,

fekete, nagy ágait

terjeszti védőn az út fölé,

de nincs védelem

alatta álldigálónak,

tél tanújának,

rosszabb, hogy olvad,

gyümölcse helyett

hajnalban növeszti szuronyát a jég,

délben csepeg hangosan,

óraketyegés,

ahogy a hó magas prémje olvad,

cinke száll a fa felett,

minden csak ígéret

Vízkereszt táján,

hamis a meleg áramlat,

pedig örvend a koldus,

fújja a szájharmonikát,

a kenyér, a kályha és a szó melege

kínál áhítatot, de mégsem ád,

mindenütt állnak a hó tornyai,

vigyázz,

hangos énekre leomolnak rád, szép jel és szép csillag, szép napunk támad, szenteljünk házat, kinek nincs, szenteljünk vizet, ússzék folyó sodrán a kereszt.

131