Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Bisztray Ádám: Ezopuaz; Dylan Thomasnak; Kolumbusz ünnepén; Vízkereszt (versek)

Dylan Thomasnak

Karnyújtásnyira vagy, s nem érhetlek el, közös erdőnk, hol gyermeki idő telt,

Gergely naptárát, Babilon óráit nem ismerte, közös erdőnk sötét szikla talapzatával meghasadt, és úszik, gyorsul a két rész,

mint csónak és part egymástól egyre messzibb. Hangomban nem bízom, elhallgatok újra, kiáltott, erős válaszod várom.

Átkarolok egy fiatal cserfát, talpam, csúszós cipőm alól mozdul, omlik a föld, kiszakadt kövei robognak le, fám sudara, gyökere megtart, felemelt, széttárt-ujjú kezem látod-é?

Ne hagyjuk magunkat üres-héjú szavakra! Érthetőbb a fehér kőlapon, kéreg belső oldalán vésett s karcolt beszédünk, a kép,

ecset, amit nem ujjak fognak szolgálatra, szobor, élő test, mit nem agyagból gyúrnak A dallam s megzendített húrja több.

129