Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Viola József: Bosszú fűt; Nem lehet (versek)
VIOLA JÓZSEF Bosszú fűt Bosszú fűt a túlbuzgó tetvek ellen. Hiába várnak nálam irgalomra, komoly tömeggyilkos, ölök naponta. Hogy őket is keblemre kell ölelnem az állatszerető lekvár szerepben? Majd ha fagy! Hisz körtén, ringlón a ronda faj szipózza a friss hajtást, s tarolja eszeveszetten, jóllehet eszetlen. Mert lárvából nincs annyi millió, mégsem jogtiprás e ribillió, bár ölésük nem épp idilli, ó! Amit szabad a tetűnek, szabad nekem is. Jogegyenlőségalap. Még ha a másik fűbe is harap. Nem lehet Feltűntél, hogy rögtön eltűnj, hogy úgy légy, hogy nem vagy, hogy tuskó vérhatárnak fittyet hányva, faggass, sorsba szorult magamutogatót, s ne várd a választ. S válaszoltál, mielőtt szóra lelt a szám, tőled próbám, nehogy riadjak: te szem, kéz, összhang, csókból született igazság, szerves társa társtalannak, ki nem állat, de ember, és kihal maholnap, és nem találni semerre a helikopterek százaival. 1206 Még testvérem lehetnél. Ha lehetne! De nem lehet, és csak mérget nyelünk. Örök vasmancs gurigázik velünk.
