Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Gál József: Beszélgetés Kass Jánossal
is ilyesmit vár el az ember. Tudjon megidézni egy illatot, egy hangulatot. Ezt persze sokféle módon megteheti. Egy Olgáról készített Picasso grafika vagy egy Ovidius illusztráció utolérhetetlen. De Gustave Dórénak bonyolultabb, barokosabb grafikai ugyanolyan jók, mint Delacroix egy lórajza.- Kass János grafikáinak jelentős része könyvek illusztrációjaként él tovább. Egy vallomásában kérdőjeles formában ugyanaz, de azt mondja az illusztráció híradás a korról. Ehhez talán azt is hozzátehetjük, hogy az illusztráció a képzőművészet műfordítása. Kass ilyeténképp számos nyelven beszél, hiszen időben és térben egymástól távoli kultúrák és stílusok „szólalnak meg” általa. Nemcsak Cervantesnek, Jókainak, Móricznak, Mikszáthnak, Madáchnak, Suetoniusnak, Anatole Francnak, de Barta Lajosnak, Palotai Borisnak, Somlyónak, Rákos Sándornak, Szabó Magdának és sok-sok más kortársának is segített gondolatait a képírás eszközeivel tolmácsolni. Mi a grafikus dolgai- Én is fólteszem magamnak a kérdést. Mi ad értelmet telerajzolni-festeni a fehér lapokat és kinyomtatni száz vagy százezer példányban. Az egyik lehetséges válaszom: a sokszínű természet is önmagát reprodukálja a jövőjéért. S a lét gazdasága teszi a létet elviselhetővé. Más szemmel látta a világot a papiruszra pingáló egyiptomi írnok, más szemmel a kolostori magányban munkálkodó miniátor és ismét másként a XX. századi száguldó, türelmetlen vándor. Ebbe a képbe helyezhető a sokak által gyakran megkérdőjelezett tevékenység, az illusztráció is. Nem feledhetjük! Minden divat, így divat szidni ezt a műfajt is, de a gyermek első könyve, amit kézbe vesz - illusztrálva van. És illusztrálva a Biblia is, amivel temetni szoktak. Egyes teoretikusok szerint az illusztráció másodrendű műfaj, de ez is inkább csak Európának ebben a szegletében. Dehát nem a szavak a művek kvalitása szabja meg az értékét és rangját minden tevékenységnek. Következésképpen nemcsak a grafikusnak, de minden embernek a feladata is folytonos munka, a produkció, amit pajzsként magam elé tarthatok, ami mögé emberi gyengeségeimet elrejthetem, ami igazolja létemet.- Hogyan született meg a könyv iránti nagy szerelem?- A nagy találkozás a Szépirodalmi Kiadó 1951-ben meghirdetett pályázatának a megnyerése volt. 800 forintot kaptam érte, ami akkor óriási összeg volt. Ekkor indult a Szépirodalmi gondozásában egy Móricz sorozat. A borító Móricz reliefét Ferenczi Béni készítette, az illusztrációkat meg én. Persze már előtte is dolgoztam, más kiadóknak is, de főleg a Szépirodalminak és az Ifjúságinak. Az egyik első kedves munkám a Radnóti átdolgozta Don Quijote volt. Ezt a megbízást a nagy könyvművésztől, Tevan Andortól kaptam.- Bizonyára közrejátszott illusztrációs tevékenységének kiteljesedésében az írók barátsága is.-Igen, közrejátszott. A gyökerek a főiskolai évekre nyúlnak vissza, amikor még együtt volt szinte az „egész világ”. Egy mezán ebédeltünk. így nemcsak a képzőművészként végző Nagy Lászlót ismertem, hanem a zenész Kurtágot és Ligetit, a közgazdász Kornait, a költő Pilinszkyt és Simon Istvánt. Ezután megkértek több-kevesebb rendszereséggel az írók, Rákos Sándor, Somlyó Gyurka, Juhász Ferenc, hogy illusztráljam könyveiket. Megkért Határ Győző is, akit még a főiskolai évek alatt ismertem meg. Győző építészhallgató volt, 1177
