Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
a Rábától délkeletre fekvő Pannónia inferiorban bevezetik a bolgár közigazgatást. Lajos bajor király ellenakciója 828-ban eredménytelen marad, 829- ben a bolgárok a Dráván felhajózva frank falvakat pusztítanak (Dümmler, E. 1887. I. 38), tehát a mai Klagenfurt környékét (mint egyéb adatok alapján megállapítható, akkoriban a német települések keletebbre nem fordultak elő). Ezt követően valószínűleg megállapodnak a határok (a hatalomra lépő bolgár kánok követei sorra megjelennek a frankoknál, 832-ben, 845-ben is), amelyek vonatkozásában biztos pontnak számít, hogy 838 táján az Alsó-Pannoniát uraló Ratimir területének határai azonosak Briwinus későbbi határaival, s azok a bolgárok közvetlen szomszédságban vannak. Északon a IX. századi adatok közvetlen bolgár-morva szomszédságra utalnak, ennek kapcsán csak az vehető' igazán biztosra, hogy a IX. század második felében Nyitra környéke a morvák kezén volt. A 805-ben a Rábától keletre helyreállított avar kaganátust elfoglaló bolgárok hatalma értelemszerűen annak egész területére ki kellett terjednie. Mivel azonban ennek az avar kaganátusnak a pontos határait nem ismerjük, a határok megrajzolásához más adatokat is fel kell használnunk. Ezek közé tartozik mindenelőtt Regino prümi apátnak az az adata, hogy a honfoglaló magyarok a pannoniaiak és avarok pusztáiról (Pannoniorum et Avarum soli- tudines) a karanténok, morvák és a bolgárok határait támadták meg (Caran- tanorum, Marahensium ac Vulgarum fines). Erről a pusztaságról megemlékezik Nagy Alfréd angol király geográfiája is, amely 897-ben keletkezett. E szerint Karintiától keletre pusztaság után Bulgária van, illetve Istriától északra Karintia és Bulgária között pusztaság van. Nagy Alfréd pusztái természetesen azonosak a Regino által emlegetett pusztákkal, amelyek helyét egyrészt maga Nagy Alfréd is pontosan meghatározza, mint ahogy Regino pusztái is természetesen a IX. században Pannóniának és Avariának nevezett területen, vagyis a keleti frank birodalmon belül vannak. Erről a területről mondja a bajor püspökök 900 tavaszán írott levele, hogy egyetlen templom sem található benne, s az egész föld teljesen el van pusztítva (desolata) a morvák és a honfoglaló magyarok hadai nyomán. A Fuldai Évkönyvek szerint a honfoglaló magyarok 899-900-es itáliai áttelelésük után „azon az úton, amelyen jöttek, nagy területet elpusztítva, visszatértek Pannóniába”, mint ahogy ugyanebben az évben, bajorországi őszi hadjáratuk után is a saját országukba, Pannóniába térnek vissza (ad sua in Pannoniam). A helyzet tehát az, hogy a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében először a frank Pannóniát (mégpedig - úgy látszik - elsősorban az Avariának is nevezett Pannónia superiort) szállják meg, s innét indulnak további hódításokra. Ez a terület éppen ezért szerepel pusztaságként a 900 körüli, illetőleg a 900-at követő évek tudósításaiban. Vagyis, ha ennek alapján ítélünk a bolgárok nyugati határairól a Kárpát-medencében, akkor annak kapcsán azt kell mondanunk, hogy azok elérték a frank Pannóniát, illetve Pannónia superiort, azaz, a Rába-vidéket. AIX. századi bolgár hatalom kiteijedésére vonatkozóan helynévi adatokat is felhasználhatunk. Kniezsa István mutatott rá arra, hogy bolgárszláv ere- detűeknek kell tartanunk azokat a helyneveket, amelyekben a hosszú ereszkedő (circumflex) szótagokban a hosszúság megőrződött a magyar alakban (Kniezsa I. 1963). Idetartozó példaként a Visegrádi, Nógrádi és Csongrádi hely1159
