Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
versio (,A bajorok és karanténok megtéréséről” szóló salzburgi irat) arról ír, hogy a Pannónia inferiorban maradt, megkeresztelkedett hunok királyi adófizetőit. 870 körül tehát Pannónia területén voltak keresztény, adófizető „hunok”, azonban kérdéses, hogy a kifejezetten Alsó-Pannoniával foglalkozó salzburgi irat adata mennyiben vonatkoztatható Felső-Pannoniára (amikor a szöveg itt kifejezetten Pannónia interiort, tehát Alsó-Pannoniát említ). A 805- ös, Nagy Károly által engedélyezett betelepedés adatai sem egészen világosak. Theodoras hunjai keresztények voltak, magának Theodorasnak az emlékét még 836-ban is őrzi a Bécsi-erdő nyugati részén egy birtokhatár (marka Theoterii). Viszont a karoling évkönyvek szerint a kapkan övéihez visszatérve rövid időn belül meghal, a kagán pedig követet küld Nagy Károlyhoz, hogy régi tisztségét viselhesse, akinek egyetértésével aztán elnyeri egész birodalma (regnum) fölött a hatalmat. Más források szerint ugyancsak 805-ban Ábrahám kagánt a Fischa folyónál megkeresztelték. Ezeket az adatokat egy eseménysor részeiként szoktuk taglalni, holott nyilvánvalóan több, különböző esemény összemosásával állunk szemben a forrásokban. Mivel Theodoras tevékenységéről még a harmincas években is vannak - visszaemlékező - adatok (833, 836), népének letelepedése a birodalmon belülre valóban megtörtént. A kagán viszont Nagy Károly beleegyezésével visszakapja korábbi országát, azaz nem a karoling birodalmon belüli területeket. 805-ben tehát - legalábbis részben - helyreáll a korábbi avar ka- ganátus, másrészt pedig Pannónián belül létrejön egy alávetett fejedelemség. Ez utóbbit említik a források 822-ben, mint Pannóniában székelő avarokat, s a karoling birtokszervezet hiánya a Bécsi-erdő és a Répce-Rába között arra utal, hogy települési egységük lényegében az egész IX. század folyamán fennmaradt. Ez az oka annak, hogy a magyar kutatás (e sorok szerzője is) elfogadta Olajos Teréz magyarázatát, miszerint egy 860-ban kiadott oklevél birtokleírásának Unangariorum marcha néven megjelölt határpontja a 805-ben idetelepített hunok emlékét őrizné (Olajos T. 1969). Mivel ezt a uuangarius nevet összekapcsoltuk azzal az onogur névvel, amelyből a magyarok hungarus nevét is származtatják, e feltevésből különböző kombinációk származtak, a kései avarok onogur voltáról, stb. A Uuangariorum marcha név ilyen jellegű értelmezése azonban nem támaszkodott alaposabb német névtani ismeretekre, illetőleg figyelmen kívül hagyta a német névtant. A wangari magyarázata az onogur névből - akár szláv, akár bolgár-török közvetítéssel - nem lehetséges, ugyanakkor jól beillik a német nevek egyik csoportjába, az -ári képzősök közé: chreinari ’krajnai’, marhari ’morva’, reodari stb. A ’rét, mező5 jelentésű ivang szó pedig meglehetősen közönséges a keleti bajor területek helynévadásában: éppen a Uuangariorum marcha közelében is van (a Thalbach és a Spratzbach egybefolyásánál) egy Penninwanc, tehát „Penno rétje”. A wangari név éppen ezzel a réttel lehet kapcsolatban, tehát a Kirchschlag közelében határpontként jelölt hegycsúcs e rétség lakóinak határán feküdt (az más kérdés, hogy ezek a wangariak kik voltak). Annyit mindenesetre a fentiek alapján elmondhatunk, hogy a Bécsi-erdő és a Répce-Rába közötti területen az egész IX. században a 805-ben idetelepült ,Runok” utódjai éltek, passaui térítőpüspököktől keresztelve, birodalmi adófizetőként. A Rábától keletre eső terület pedig egyáltalán nem tartozott a karoling birodalomhoz. 1153
