Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
meghatározható gepidákat illetően (akiknek itteni emlegetése valamilyen félreértésből származik). Pécsett biztosan nem számolhatunk a IX. században romanizált lakossággal, de Péccsel, mint IX. században létező, (karoling területen lévő) helységgel sem számolhatunk (Vékony G. 1986, Tóth E. 1991.). Politikai tekintetben viszont valóban a frankok, bolgárok és morvák azok, akik a IX. században osztozkodnak a Kárpát-medence birtokában. Ahogy bő egy százada Marczali Henrik írta: „Az avarok örökében osztoztak legyőzőik a frankok, jobbágyaik a szlávok, és rokonaik a bolgárok.” (Marczali H. 1895). Más kérdés: hogyan s miként? Mint ahogy az is kérdés, hogy kik osztoztak? Frankok, a karoling birodalom Nagy Károly expanzív frank királysága az itáliai langobard királyság elfoglalása után került közvetlen kapcsolatba az avar kaganátussal (774). 782-ben megjelennek az avarok követei Károlynál, s ugyanabban az évben avar katonai felvonulásról hallunk a bajor hercegség keleti határán, az Enns folyónál. Miután Károly III. Tassiló bajor herceget megfosztja hatalmától, kitör a két szmszédossá vált hatalom között a háború: 788-ban az avarok behatolnak Eszak-Itáliába, ugyanakkor egy másik seregük a bajor határtól keletre, az Ybbsfelden szenved vereséget a frankoktól. Az ellenségeskedéseket követően avar követség jelenik meg 790-ben Wormsban, de a határkérdések ügyében kezdeményezett tárgyalások nem vezettek eredményre. A következő évben, 791-ben megindul az általános frank támadás az avarok ellen. Az itáliai sereg valahol Itália északi határán, Krainában avar határerődítményt vesz be augusztusban, a Nagy Károly vezette birodalmi haderő pedig szeptemberben lépi át az Enns folyót, s az avar határerősségek bevétele után a Rába folyó torkolatáig tört előre. Innét Károly november folyamán tér vissza Savarián, a mai Szombathelyen keresztül Regensburgba. Itt az avar háború folytatásának előkészületeivel foglalkozik, az újabb hadjáratot azonban a 793-ban kitört szász lázadás megakadályozza. Az esemény nem független a frank-avar háborútól: 792-ben szász követség jár az avaroknál szövetségkötés ügyében. A háborúból mindkét fronton mégis Nagy Károly kerül ki győztesen. 795- ben (vagy már 794-től) az avar kaganátusban belháború tör ki, s a kagánt és egy másik méltóságot (forrásaink iugurrus, vigerius stb. néven emlegetik) a saját embereik megölik. Ezt követően a nyugati területek valamelyik avar fennhatóság alá tartozó népének kormányzója (más adatok miatt a Mura vidékén illetve Karintiában), a tudun hódoló követséget küld Károlyhoz. A katonai ellenőrzés nélkül maradt területen Erich, az észak-itáliai Friaul grófja akadálytalanul jut el az avar székhelyig, ahonnét zsákmánnyal megrakodva tér haza. 796-ban a tudun Aachenben meghódol Károlynak, felveszi a kereszténységet. Ez év nyarán Károly fia, Pippin, az itáliai király újra elfoglalja az avar központot, behódoltatja az új kagánt, s elrendezi az újonnan hódított területek egyházi és világi ügyeit. Az avarok a Tiszántúlra menekülnek. A 791-796 között zajló események az egész EX. századra meghatározzák a Kárpát-medence nyugati részének a történetét. Az egykori avar kaganátus nyugati határvédő övezetében megkezdődik a frank egyházi és világi szervezet kiépítése, kezdetben azzal az igénnyel, hogy az egykori római Panonia provinciát egészen a Duna vonaláig ellenőrizzék. Az új terület nagy részének ke1149
