Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vásáry István: Középkori elméletek a magyar őshazáról
belőlük merítő' mongol kori forrása mennek vissza, s nem eredeti magyar hagyományra. IV. Magna Hungária »Alias Iugria« Maior Ungaria utolsó említése IV. Miklós pápa egy 1291-es bullájában fordul elő'. A 14. században aztán Magna Hungária fogalma eltűnt a használatból, a Baskíriával foglalkozó források nem említik. Például lohanca barát, egy magyar eredetű ferences szerzetes, aki több évig tartózkodott Baskíriában missziós úton, nem említi Magna Hungáriát vagy a keleti magyarokat 1320- ban keltezett levelében.09 A Magna Hungária fogalom eltűnésének fő' oka az volt, hogy maguk a keleti magyarok, akik országára alkalmazták e terminust, szétszóródtak a mongol kor viharaiban. Letöbbjük a Volga jobb partjára húzódott, jó 500 kilométerrel nyugatra eredeti lakóhelyeiktől, míg volgai Bulgária és Baskíria egész területe tatár fennhatóság alá került. A tatár uralom kialakulásával a keleti magyarok iránti érdeklődés politikai aktualitása megszűnt, s Julianusék utazásait hamarosan teljesen elfeledték. Csak 1695-ben fedezte fel újra a Julianus-utak okmányait a Vatikánban egy magyar jezsuita Cseles Márton, s adta ki 1748-ban egy magyar piarista tudós Desericzky Ince.59 60 Jóllehet a Magna Hungaria-fogalom több mint háromszáz évig nem volt használatban, mégis a Julianus-utak újra felfedezése előtt, a 17. században ismét feltűnt a tudományos irodalomban, mint Piano Carpini- és Rubruk- idézetek része. De e háromszáz év sem volt ment új, a magyarok őshazájára vonatkozó elméletektől. Magna Hungária feledésbe mentével Scythia régi fogalma már nem elégítette ki a tudós elméket, új, pontosabb meghatározásokra vágytak a magyarok őshazáját illetően. De új adatok híján a régi középkori szellemi reflexek működtek tovább, így egyáltalán nem csoda, hogy a magyarok ősi lakhelyeit Jugirában vélték megtalálni. Ennek az új elméletnek az alapja pedig megint csak egy népetimológiás összekapcsolás volt. A Jugria-elmélet a 15. század végén keletkezett s virágzását a 16-17. században érte el. Ez az elmélet az ősi magyarokat összekötötte Jugria lakóival (Jugria az orosz Jugra területnév latinosított formája), mely terület az Eszak-Urál nyugati és keleti lejőin terült el. Ez az elmélet, mint ahogy megpróbáltam máshol kimutatni,61 nem máson alapszik, mint az orosz Jugra terület- és az ugry népnévnek a téves etimológiai összekapcsolásán. (Az utóbbi név a magyarok ó-orosz elnevezése.) Ez az azonosítás aztán utat talált a magyarok eredetéről szóló európai tudományos irodalomba. A Jugria-tan fejlődés- története kívül esik e tanulmány feladatán, de fejlődésének utolsó fázisa a 17. században érdekesen kapcsolódik a Magna Hungaria-fogalom fejlődés- történetéhez. A17. századra a Jugria-tan éppoly megfellebbezhetetlen sarokkövévé vált 59 Lohanca levelét I. P. M. Bihl, Tia nova documenta de missionibus Fr. Min. Tartarie Aquilonaris annorum 1314—1322: Archívum Franciscanum Históriáim XVII (1924), 55-64; A. C. Moule, Textus trium novorum documentorum e Tartaria Aquilonari an. 1314-1322: Archívum Franciscanum Históriáim XVII. (1924), 65-71. 60 Mindezekre 1. Vásáry I., A jezsuita Cseles Márton és a Julianus-jelentés (A Magna-Hungaria és a Jugria-kérdés történetéhez): Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk. Székely György. Budapest 1974, 261- 275. 61 L. a 60. jegyzetben idézett cikkemet, 2631-264 és I. Vásáry, The »Yugria« problem: Chuvash Studies, Edited by A. Róna-Tas. (Bibliotheca Orientalis Hungarica 28 = Asiatische Forschungen 79) Budapest, Wiesbaden 1982, 247-257. 1143
