Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vásáry István: Középkori elméletek a magyar őshazáról
rövid leírását adta.45 Szevillai Izidor aztán ezt a leírást tovább bővítette és integrálta művébe, az Etymologiae-ba.46 Ezek után természetes, hogy a 13. század nagy enciklopedistája, Vincentius Bellovacensis Speculum naturale és Speculum históriaié c. műveiben excerpálta Izidor Pannóniára vonatkozó részét.47 Sőt, a Speculum naturalé-ban Bartholomeus fent idézett szövegét is közölte Isidoras leírása után Auctor címmel ellátva a leírást. Mivel Vincentius művét Bartholomaeus után írta (hivatkozik is gyakran rá), s mivel Vincentius szövege a Syria nevet tartalmazza a Scythia elírása miatt, nyilvánvaló, hogy az eredeti forrás Bartholomaeus.48 Az eddig tárgyalt források egy negyedik, időben jóval későbbivel is szaporíthatok, mégpedig Iacobus de Guisia (fl399) évkönyveivel. Annales Hannoniae c. művében nyíltan hivatkozik Bartholomaeusra mint ismeretlen forrására: „...a hunokat {Huni) egykoron magyaroknak (Hungari) nevezték és viszont, miként megmutatja Bartholomaeus A dolgok természetéről c. munkában, XV. könyv, ’Hungária’ fejezet. ... miként megmutatja Herodotus és megerősíti Orosius, Hungária és Hugnia pedig, azt mondják kettő van, úgymint nagyobb és kisebb.49 Mindent összevetve, látható, hogy a Magna-Hungária vagy Ungaria maior terminust először a magyarok őshazájának megjelölésére használták a nyugat-európai történetírásban. Mivel a magyarokat a hunokkal azonosították retrospektív módon is, az őshazájukat a hun őshaza, a Maeotis, tehát az Azovi-tenger vidékére helyezték. Mindez azonban nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy a magyarok egyik őshazája tényleg a Kaukázustól észak-nyugati irányba húzódott. Csak azt szerettem volna jelezni, hogy a magyar őshaza bemutatásának módja és toposzai (a hun származtatás + Magna Hungária mint őshaza a Maeotis mocsarainál) teljesen elfedi az ilyen irányú nemzeti hagyományt, ha egyáltalán volt. Egyszóval a Magna Hungáriára vonatkozó korai szövegek nem használhatók fel mint bizonyítékok egy azidőtájt még létező nemzeti hagyomány meglétére. 45 Orosius, Hist, adv. pag. I 2, 60: »»Pannónia Noricvs et Raetia liabent ab oreinte Moesiam, a meridie Histriam, ab Africo Alpes Poeninas, ab occasu Galliam Belgicam, a circio Danuuii fontem et limitem qui Germaniam a Gallia interDanuuium Galliamque secernit, a septentrione Danuuium et Germaniam«. (Pauli Orosii Historiarvm adversvm paganos libri VII ccedit eivsdem liber apologericvs. Recensuit ... Carolus Zangemeister, Vindobonae (Bécs) 1882 (CSEL V), 24. - Orosius munkájának földrajzi szekciójáról 1. Y. Janvier, La géographie d’Orose, Paris 1982, 290 I. + 7 térkép. 46 Isid. Hisp., Etyrn. XIV 4, 16: »»Pannónia ab Alpibus Poeninis est nuncupata, quibus ab Italia secernitur: regio viro fortis, et solo laeta, duobus satis acribus íluviis Drabo, Saboque vallata. Conjungitur autem cum Norico et Rlietia, habens ob Oriente Moesiam, ab Euro Istriam, ab Africo verő Alpes Appeninas, ab Occasu Galliam Belgicam, a Septentrione Danubii fontem, vei limitem, qui Germaniam, Galliamque secernit«. (PL LXXXII, col. 507). 47 Vine. Bell., Spec. not.. XXXII 12, in Bibliotheca Mvndi sev Secvlvm maivus Vincentii Bvrgvndi I Duaci 1624, col. 2407; Vine. Bell., Spec. hist. I 74, in i. m. IV, col. 28. - ASpec. nat. XXXII. könyve (1-22. fej) tartalmaz egy földrajzi áttekintést, amely gyakorlatilag megeggyezik a Spec. hist, földrajzi részével (I 63-83). 48 A Spec, hist.-ben Vincentius nyíltan Bartholomaeus Anglicust nevezi meg mint egyik főforrást (pl. I 63, 66, 72, stb.) , a Spec, nat.-ban pedig a legtöbb részt, mely »»auctor« cím alatt szerepel, Bartholomaeus művével azonosíthatjuk. Vagy maga Vincentius vagy későbbi másolói és/vagy kiadói helyettesíthették Bartholomaeus nevét az »»auctor« megjelöléssel. 49 »»... Huni quandoque dicti sunt Hungari et e converso, prout ostendit Bartholomeus de proprietatibus rerum, libro XV o. capitulo ’Hungária’. ... sicut Erodotus ostendit et Orosius confirmat, Hungária atque Hugnia duplex reperitur, maior videlicet et minor«. (MGH SS XXX/1, 111-112). - Hugnia itt egy bizonyos »»pars silve Carbonaire«-ra vonatkozik, és ezt a Hugniá-1 Iacobus tévesen azonosította Hunniá-val, amelyet viszont már automatikusan Hungariá-val tartott egynek. Iacobus tehát források, Bartholomaeus Angliciust nem megfelelően használta fel. 1139
