Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vásáry István: Középkori elméletek a magyar őshazáról
keresni. Egy nép eredetének leírásakor kialakult egy sztereotip formula, mely szerint megnevezték azt a területet, amely a nép őshazája volt s ahonnan a nép kijött. Latin terminológiával, meghatározták a príma sedes-t avagy antiques sedes-t ahonnan egy nép tagjai egressi sunt („kijöttek”). A magyarok esetében a következő állandó formulát használták: Scythia ex qua Ungari egressi sunt „Szkítia, ahonnan a magyarok kijöttek”. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a meghatározásoknak semmi köze nem volt a tényleges őshazára vonatkozó esetleges nemzeti hagyományokhoz. Egy nomád nép sem őrizte meg előző lakhelyének a nevét mint országnevet, hiszen saját etnikai elnevezésükkel vagy a vezető törzs elnevezésével jelölték azt. Következésképpen, ha egy nép elhagyta lakhelyét, rendszerint más népek támadása, tehát kényszer hatására, az „őshazá”-vá lett előző lakhely emléke fokozatosan elhalványult, majd pár nemzedék alatt kihalt emlékezetéből. Mindössze pár földrajzi név (nagy folyók és hegyek nevei, stb.) maradhattak meg történeti tudatában, ezek is inkább a népi epikában és költészetben folytatván gyakran már legendássá vált létüket. Tehát legfeljebb néhány földrajzi név továbbélését várhatjuk, melyek az őshazára utalnak, a későbbi krónikákban található egyéb őshaza elnevezéseket pedig későbbi meghatározásoknak kell tartanunk. Annak ellenére, amit eddig mondtunk, nem lehet elvetni a magyar őshazára vonatkozó minden középkori elnevezést mint eo ipso középkori találmányt, hanem úgy kell kezelni ezeket az elnevezéseket, mint ahogyan a középkor tette, s nem kell mai tudományos elképzeléseinket beléjük vetni. Például, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az „őshaza” fogalma nem egy logikailag letisztult, egyértelmű fogalom volt a középkorban, hanem ugyanannak a területnek lehetett különböző nevei, pl. Scythia és Magna Hungária két elnevezése volt ugyanannak az őshazai területnek. A két név együttes létezése nem volt zavaró a középkori tudat számára, egy területet így is, úgy is neveztek, ahogyan Anonymus mondja: Scitia ... que Dentumoger dicitur „Szkítia, amelyet Dentümogyemek neveznek”.16 Végezetül nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mai elképzeléseink szerint nem egy, hanem több őshaza volt a magyarság Kárpát-medencei bejövetele előtt, s ha egy névvel illethető őshazát keresünk, akkor nem léptünk túl a középkori annalisták mentalitásán, akkor sem, ha más terminológiát használunk. iv. A bűvös zsák: Scythia Mint láttuk az előzőekben, Scythia fogalma Hérodotosz óta a klasszikus és középkori geográfia kulcsfogalma lett az összes északi és keleti barbár nép őshazájának a megjelölésére.17 Scythia fogalma lett az a bűvös zsák, amelybe e barbár népeket begyömöszölték, s ahonnan ezek alkalmanként előtörtek, hogy támadásaikkal fenyegessék az európai kereszténységet. Ezen általános nomád őshazává válással párhuzamosan Szkítia egyre elmosódottabb lett földrajzi értelemben. A viszonylag kis területet felölelő „eredeti” hérodotoszi Szkítia már az antik geográfiában jelentős változásokon ment át. Sztrabón 16 SRH I, 34. A Dentumoger névre I. Györffy, Krónikáink 55-68. 17 Hérodotosz kritikai kiadását 1. Herodoti Históriáé, rec. C. Hude I-II. Oxonii (Oxford) 1927. - Hérodotosz Szkítia-leírásának részletes elemzését I. J. Harmatta, Quellenstudien zu den Skythika des Herodot, Bp. 1941 (Görög-magyar tanulmányok, 14.). 1132
