Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Beke György: Imre Samu, az Őrség nyelvtudósa

BEKE GYÖRGY Imre Samu, az Őrség nyelvtudósa Vas megye példásan számon tartja szellemi értékeit és örökségét. A szom­bathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár a Vasi életrajzi bibliográfiák im­már a 35. füzetét jelentette meg 1997-ben, ezúttal Imre Samu nyelvész, akadémikus életét, tevékenységét mutatva be. (Összeállította dr. Köbölkuti Katalin, lektorálta dr. Vörös Ottó; a bibliográfia megjelenését támogatta a Vas Megyei Közgyűlés Tudományos Szakbizottsága.) A jó értelmű „vasi lokálpatirotizmus” természetes módon a magáénak tartja az elszakított burgenlandi részek magyar kultúráját is. Imre Samu nemcsak születése révén kötődött a nyugatmagyarországi Őrséghez, jelesen Felsőőrhöz, ahol éppen nyolcvan évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, de nyelvészeti tevékenységének tekintélyes részével is. Legeredményesebb munkaterülete a nyelvjárás-kutatás volt; más magyar vidékekkel együtt főleg szülőhelye nyelvjárását buvárolta. Itt igazán otthonos, a felsőőri nyelvjárás tudományos feldolgozásához, a helyi nyelvi sajátosságok feltérképezéséshez szinte nem is volt szüksége külön kutatásokra, annyira benne élt anya- nyelvjárásában és ez a nyelvjárás annyira élt benne. Ő ne ismerte volna a felsőőri földművelés műszókincsét, a gazdálkodás menetének leírását, az é hangok állapotát a felsőőri magyar nép nyelvében, a -nak rag érdekes használatát, az elhomályosult összetételeket, a kettőshangzókat, a név­szótöveket? Mindeme népnyelvi jelenségekről külön-külön tanulmányokat írt, illetve összefoglaló dolgozatokat jelentetett meg: Felsőőr helyneveiről még 1940-ben, alig 23 évesen, a debreceni Tisza István Tudományegyetem Csűry Bálint szerkesztette sorozatában; majd A felsősőri nyelvjárásról 1971-ben, a Nyelvtudományi Értekezésekben. Pedig akkor már rég nem élt Felsőőrött, amely gyermekkorában még falu, majdnem színmagyar lakossággal, manapság város, amelynek egyik negye­dében élnek még magyarok, de anyira „rejtekezve”, hogy a csillogó főutcán egy egész délután hiába hegyeztem a fülemet, egyetlen magyar szót sem hallottam a sétálóutca hullmzó embertömegében. Imre Samu tudományos kutatásai nélkül Felsőőr talán már kiesett volna az emlékezetünkből is, annyi más haj­dani magyar telephellyel együtt. Személyesen annál fájdalmasabb élmény volt számomra a magyar Felsőőr elmerülése, mivel a „rokonaimat” sirathattam el, könnyek nélkül: ezt a tájat a nyugati gyepüket védelmező székelyek népesítet­ték be, a honfoglalás óta. 1118

Next

/
Oldalképek
Tartalom