Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Szalay Károly: Groteszk és karikatúra a középkori magyar képzőművészetben
Kimananos nem látta volna Zimony ostromakor 1165-ben, hogy egy meztelen nő a magyarszentpáli faragvány pózában, varázsigéket mondókázva igyekezett visszaűzni a görög támadókat. László Gyula úgy értelmezte ezt a pózt és alakot, hogy nem más az, mint a magyar néphit boszorkánya, aki ezzel a testhelyzettel tartja távol a gonoszt. E példa csak adalék arra, hogy a „kereszténykori magyar ábrázoló művészet kialakulásánál tehát számolnunk kell a magunkkal hozott, erőteljes egyéniségű figurális művészetünkkel” is. (29) 3. Keresztény szimbólumok és motívumok A jelképek egyetemessége A nyugati kereszténység forma és szimbólum világába beépült keleti elemek nemcsak nyugati közvetítéssel kerültek hozzánk, hanem hoztuk magunkkal és mi alkalmaztuk azokat a nyugati keresztény hit- és formavilágban. Rados Jenő hja: „a honfoglaló magyarság oly komoly keleti jellegű művészeti kultúrával érkezett ide, amelynek hatását a további fejlődés alakulása szempontjából számottevő komponensnek kell tekintenünk.” (30) Mintegy erre vág Adorján Imre kérdése: a 12., 13. századi magyar keresztény mitologikus ábrázolások nem őriznek-e közvetlenül pogány, keleti (magyar) hagyományokat? És kimondja azt, amit annyian és köztük Malraux is: „az egymástól távol élő primitív kultúrák meglepő hasonlóságot mutatnak” bizonyos tekintetben. (31) Amire magyarázatot - jobb híján - Jung archetípus elméletében kell keresnünk, aki szerint jónéhány szimbólum egyetemes jelentőségű és azonos szerepet játszik mindenütt az emberi gondolkodásban, viselkedésben és mindenekelőtt a lelki folyamatokban. (32) Ez az egyetemes hasonlóság nemcsak a hitbéli, áhítatos, emelkedett vagy drámai tartalmú szimbólumokra, hanem a groteszk-karikaturisztikus és parodisztikus formákra is érvényes. A legtöbb szimbólum több jelentést is hordozhat. Lehet a jó és a gonosz megjelenítője is. Ez kultúrák különbözőségéből is eredhet, de a jelkép értelme történeti fejlődése során is változhat. Sárkányok és hüllők A „sárkányos fejezetek különösen kedveltek a magyar későromán szobrászatban”. (33) Gyanítható, hogy a „negatív” sárkány szimbólum ősi, atavasz- tikus rettegés emléke az emberiség történetének kezdetétől fogva. A kínai mitológiában még lehet vízi isten, a görögben vízi szörny. A kereszténységben a gonosz megtestesítője. (34) A keresztény sárkányábrázolások nem voltak szokatlanok a honfoglalók szemében: szkítha övcsattokon, díszeken, magyarokkal rokon népek művészetében és honfoglaláskori tárgyainkon is fóllel- hetők sárkányok vagy azokhoz hasonló alakzatok. Mint a legtöbb rosszat megjelenítő szimbólum, a sárkány is a szent helyek külső falán, homlokzatán jelenik meg. Mintegy körülvéve az üdvözülés belső terén. Aki hívő ellentáll a templomon kívüli kísértésnek, a gonosznak, áttöri magát a gonosz e gyűrűjén, s a hajóba, a szentélybe jut, megszabadul a pokoltól. Kivétel - mint említettem - ha az egyház hőse legyőzi a gonoszt. Akkor a templom belső terében is helye van. És akkor is, ha egy nagyobb kompozíció, történés része. (Passió, Utolsó ítélet). 1092
