Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Pardi Anna: Szerelem alfa; Költészet; Ki látott olyan hegyeket; Nő megy a hídon át (versek)
PARDI ANNA Szerelem alfa Szerencsés vagy, ha úgy öregszel, hogy introvertáltan, extrovertáltan megtapasztaltad, amit a Biblia úgy ír le, a test gonosz, csak a lélek jó, s nem zokogsz a nagy molyok körülállta, megemésztődött fehér csipkeruha felett, mit letéptek a férfikezek. A szerelem nyomorúságaiból bárha sok, örömeiből kevés jutott, átnevelt, mint totalitárius nagyhatalom. A szerelem alfahullámaiba szívkontoll nélkül lemerültél, felszínre hozni a jótest, a gonoszul vívódó lélek vadászt vadászó bölcseleti igazgyöngyeit. Költészet Egy hattyú izomtónusában tempóz a költészet, szent, árva, fehér tollak remegjetek érte. Tudjátok meg, nélküle nem versenyképes a pszichológiánk. O minden földek hangaszála Ötbucsu hegyén, ha letéptek már, s a víz is halott. Ki látott olyan hegyeket Ki látott olyan hegyeket, melyeket a hit mozgatott volna meg? Senki. Mégis, én ily hegyekre vágyom. Smaragdzöld, sanotus, mobil hegycsúcsok röpdösésére. Igen. Vágyom az emberi megszenteló'déseket. Tegnap is úgy zuhogott egész nap az eső, hogy azt is feledtem, vannak még napsütött tengerek a föld színén. Fásult térben fásult haza pörög egy helyben velem. Csak a végső igazságok mozdulnak már, mozduljunk, emberek. 1084
