Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Zsille Gábor: Otthon; Győr, 1; Kihűlő, északi nyár (versek)

ZSILLÉ GÁBOR

Otthon

(Bella Istvánnak)

Vitorla villan a fényben. Maradni, míg feljön a nap a hold helyett. A vonalak - zaj és csönd látomásai - ércesen kánonba simulnak.

Otthon vagyok. Mint a hazatéró' katona pusztulás előtt.

Vagy mint az éjjelben elvesző csend és zöreje: a tenger.

A felfoghatatlan.

A városba érkezve először mindig Sobieski emléktáblájához megyek (1683-ban itt rekedt

pár napra, de megfordult e házban Liszt is);

onnan a Széchenyi térre, a galambok és az antik patika várnak, a szobrok, a könyvesbolt, a rendház; a középkorból egy sarokerkélynyi szelet; ha akarom,

egy darabka Krakkó; sikátorok után a székesegyház, ide inkább délután érdemes jönni, szent királyunk hermája

ilyenkor másként ragyog, más a formája. Utoljára a kármeliták temploma hív, a Mosoni-Duna, a víz dallama.

Győr, 1

1082