Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában

odibilis gens hungarorum esse Gog et Magog, ...idcirco Gog et Magog esse Hungros, ...Si ergo Hungri sunt Gog et Magog... Hungri...”) A szerző előadja továbbá: ’Amikor először hallottak náluk a névről, vajon igaz történet avagy csak mese: egykoron mérhetetlen éhség sújtotta egész Pannóniát, Histriát, Illíriát és a szomszédos népeket, és az éhségtől, amelyet elszenvedtek, Hun- gri-nak neveztettek’ („fames... omnemPannoniam... invasit, ...a fame... Hungri vocati sunt”) (MHK 294-296, 329-334; Király, 1987. 318, 330).

Vita s. Ivani eremitae Bohemi (10. sz. eleje):

’Szent Iván magyar nemzetiségű volt, szent István király vér szerinti rokona’ („Beatus Ivanus fűit natione Ungarns, ...qui fűit consanguineus s. Stephani regis Ungarorum... de terra Ungaria”) (Gombos, Catalogus III. 2451- 2452).

Ekkehardus, Continuatio Casuum S. Galli (11. sz. első fele):

926. ’Reggelre megérkezett a klerikus is, magával hozta Heribaldot... és meghallgatván az ő egész tragédiáját, barátságosan bánnak vele részint Krisztusért, részint foglyuk gyógyítása érdekében, akinek a nyelvét ő ismerte. Végül a kettő révén mindnyájan megismerték az ellenség féktelen erkölcseit. A magyar megkeresztelkedett, megnősült és fiai születtek neki {„Ungar bap- tizatus uxorem duxit, filios genuit”). További adatok a magyarok nevére: „Un- gri” (3), „Ungros”, Ungris”, „Ungrorum”, „Saracenus et Ungar" (MHK 335-342; Gombos, Catalogus I. 450, 452; MÉH 234-243; Király, 1987. 316).

A nyugat-európai latin nyelvű források alapján levonható tanulságok:

a) Az onogurok (ongurok) eredeti teljes hangalakjának megfelelő latin Onogurii (Ongurii) változat egyetlen egy forrásban sem fordul elő, nem szerepel a MMFH V. 71-79 népnévmutatójában sem;

b) a mogyer, megyer, magyar népnév használatára sincs egyetlen korai adat; kivételt két későbbi forrást képez:

1266. ’A magyarok bejöveteléről. A massageta nemzetség egy része kivonult Mageria területéről... előbb hunoknak, aztán hungaroknak neveztettek’ („De adventu Hungarorum / Ungarorum. His fere temporibus pars aliqua gen- tis Massagetarum egressa de régióné sua, que Mageria nuncupatur... totam Pannoniam ex utraque parte Danubii occupavit... Erant enim pagani crude- lissimi, prius vocabantur Hunni / Unni, postea sunt Hungari / Ungari nuncu- pati” (Thomas Spalatensis archidiaconus, ob. a. 1268., História; 1. Gombos III. 2223; Király, 1987. 323; massageták, az Aral-tó mellett élő nép);

1534 előtt: ’Az ungrok, akik saját nyelvükön Maegarok-nak neveztetnek, egy nemzetség...’ {Ungri, qui ipsorum lingua Maegari vocantur, una gens est, non in plures nationes divisa, ut caeteri Germani”) (Aventinus, ob. a. 1534; megjegyzendő, hogy gyakoribb az n nélküli Ugri, Ugros stb. változat, de 1. Gombos I. 341; Magyarország neve már Ungaria n-nel 2-szer; vö. MMFH I. 366-375; Király, 1987. 323-324);

c) az onogur (ongur), esetleg unogur (ungur) népnévből keletkezett szláv Ogre/i (ejstd: Origre/i) hangalakjának a latin Ungri a szabályos megfelelője, éppúgy mint a görög Ouggroi (ejtsd: Ungroi) is; lényeges mozzanat, hogy a görög, latin és német - és ezekhez kapcsolódva a többi nyugati nyelv - a szótőben egységesen Ung-, Ong-ra (vö. német Unger, Hunger, angol Hungarian, francia Hongrois, olasz Ungherese stb.) hangzik, amiben a szláv de- nazalizáció (11. század közepe) előtti ősszláv nazális o tükröződik.

113