Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Eörsi László: Felkelő csoportok harcai Budapesten 1956-ban
szovjetek gyűrűbe fogták a Széna térieket, akik nem adták meg magukat, de csak 17 fos veszteség árán tudtak megmenekülni. Ezután Szabó János feloszlatta a csoportot. A VII. kerületi felkelők A VII. kerületben, a forradalom elsó' napjaiban csak a Keleti pályaudvar környékén alakult ki nagyobb ellenálló csoport. Az itteni felkelők szálláshelye a Baross tér 19. számú épületben volt. Október 28-tól Pásztor Gyula és Sándor parancsnokságával mind szervezettebbé vált e fegyveresek tevékenysége. A Baross tériekhez számos egyetemista is csatlakozott, akik stencilgépekkel nagyarányú propaganda-tevékenységet folytattak. Más felkeló'-egységek is felhasználták ezt a lehetőséget, ám lényegesen csekélyebb intenzitással. Amikor megalakult a nemzetőrség, Nickelsburg László műszerész vette át a főparancsnokságot, de a csoport vezetésében továbbra is fontos szerepet játszottak a Pásztorok és Balogh László csatornatisztító. November 1-jén a Baross tériek részt vettek a Gyűjtőfogház foglyainak kiszabadításában. Október 27-29 között számos újabb VII. kerületi fegyveres csoport alakult. A Csengery utcai tanács épületében székelt, pártmegbízásból Hegedűs István elnökletével a kerületi Forradalmi Bizottság. Ugyanebben az épületben rendezkedett be Steiner Lajos szállítómunkás fegyveres csoportja. így a felkelő- egységet több pártfunkcionárius és rendőr befolyásolta, de a csoport összetétele folyamatosan változott. Steinerék az egyik belügyi helyiségből számos titkos dossziét hoztak el, de felhasználásukra már nem nyílt módjuk. A „Farkas” - vagy „Wesselényi” csoport Kovács Dezső és Drbál Ferenc parancsnoksága alatt a Tanács épületében lévő fegyveresektől leválva előbb a kerületi rendőrkapitányságon, majd 30-án egy Wesselényi utcai épületbe kerültek. Mivel a FKgP igényt formált a helységükre, 1-jén az Almássy térre települtek át. Ezt a szálláshelyüket 3-án, stratégiai okokból a Royal szállóra cserélték fel. Mivel a csoport vezetői úgy érezték, hogy nemzetőrségüket katonai szakképzettség nélkül nem tudják irányítani, felvették a kapcsolatot Solymosi János és Döbrentei Ernő ezredessel, akik tanácsokkal, tanácsadókkal látták el őket. A VII. kerületi rendőrkapitányságon, és a pártházban is kialakult két nagyobb nemzetőri csoport Csabai László rendőrfőhadnagy, majd Bencze László, illetőleg Nemeskéri József diszpécser és Drabant József őrnagy vezetésével. Az előbbiben rendőrök voltak többségében, az utóbbiban - amelyet „Kossuth csoportnak” is neveztek - a katonák. E VII. kerületi csoportok mind századokra, szakaszokra, rajokra tagozódtak. Ezeken kívül kisebb létszámú fegyveres egységek tartózkodtak az EMKE- ben, a New York kávéházban a Hársfa utcai KlOSZ-épületben, a Klauzál téren, valamint a Garai utcában. A nagyobb VII. kerületi csoportok vezetői szerephez jutottak a nemzetőrségi tárgyalásokban. Drbál Ferenc Operatív Bizottsági tag lett. Az összes csoport képviselői közül csak a Baross tériek szavaztak a sztrájk fenntartása mellett. A VII. kerületi forradalmárok felkészültek a szovjet támadásra: november 3-án délután a kerületi nemzetőr-parancsnokok és katonai tanácsadóik 1055
