Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Gál Péter: Ufarszin; Emberfia; En Gedi (versek)
En Gedi I. Egyetlen pontba gyűlik az a nyár titkok szögeivel átvert sivatag a mélykék ég az esküvői sátor s a tört pohár a baldachin alatt Kézen akartuk fogni Istent Áldott gazellák az éjszakán szökellve A forrásvíz mint bukott angyalok hullott alá a bibliai csendbe A vizek megnyíltak, mint a zsoltár Megpecsételtetett és megíratott Az ég párolgó fövényén az izzó narancsok Sehol sem látni ennyi csillagot Ott álltunk lenn a völgyben és átölelt a kitárt karú csend A kezdet elveszett a végtelenben Tudtuk, eleve elrendeltetett II. Emlékszel, hogy szerettük egymást? A kezdet volt a vég. Az a kezdet az édes láng a tested s a fuldokló iszony, hogy nélküled bevégzem Emlékszel, hogy szerettük egymást? Az elhanyatló, révült éjjelek az égre nyíló, párás hajnalok melegét egész testemben érzem még ma is már semmi de semmi azt a ragyogást előttem el nem fedheti Emlékszel, hogy szerettük egymást? Arcodon motozott a csend mint az ölelés olyan meghitt és olyan végtelen
