Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Kemenes Géfin László: Új magyar donzsuánok
vagy képtelen vagy nem hajlandó; a nemiség nála látszólag alig különbözik a népi erosz, a vaskos történetek szimplifikáló nyelvezetétől. Mint fentebb említettük, a műfajválasztás minden esetben meghatározza, milyen jellem- és cselekményábrázoló eszközök állnak az elbeszélő' rendelkezésére. Jelen esetben az az irodalmi hagyomány, amelyhez Tersánszky csatlakozik, tehát a népmese, a menipposzi-pikareszk regény, a donzsuáni figura, beenged az azokból összeálló egyedi keverékműbe egy nemeket átfogó, a testiséget és a test örömeit nem szégyenlő, álszemérmet, ám egyben finomságot-finomítást is nélkülöző szexualitást. Azzal, hogy Tersánszky a század húszas-negyvenes éveiben újjáteremt, s a „magas irodalombaa emel egy idejétmúltnak látszó népi epikai formát, nemcsak arra mutat, hogy milyen fajta szépprózát akar művelni, hanem azt is, hogy mit nem akar. Nem érdekli pl. a szimbolizmus, a természettudományokon vagy a pszichológián alapuló realizmus, de az ex- presszionizmushoz s egyéb modernista formabontó irányzatokhoz sem vonzódik. Választott formája-meseszövése formabontó irányzatokhoz sem vonzódik. Választott formája-meseszövése filozófiája azt sugallja, hogy miként a marginális főhős, mi emberek mindannyian csavargók vagyunk a világban, s csak a romantika valamint a polgári erkölcs sallangjaitól megfosztott tiszta szexus az, ahol ideig óráig az ember, férfi és nő egyaránt, valamelyest otthon érezheti magát. Ugyanakkor a szexualitás ezen módozata, amely nem ismeri a szexuális szerelmet (jellemző, hogy Marci gyakran „hityirityizés” meg „ticsi- tacsi” néven nevezi a nemi egyesülést), csak olyasféle „otthon” lehet, mint Ruszka Gyuriék rongyos viskója vagy a szénapadlás, ahol hevesen, gyorsan, titokban, öntudatlanul, de minden komolyabb érzelem nélkül lehet szeretkezni. A műfaj megengedte férfi-nézőpontú szexualitás nem ismer más szabályt, mint a kielégülést; a nemiség maga problémamentes és közönséges, Marci ezért is siklik át a szeretkezés leírása felett, nem csupán szemérmességből. A kópéregény .lélektana” szerint nincs igazi különbség férfi- és női szexualitás között; Marci csak szexuálisan aktív nőkkel találkozik, akik nem félnek a terhességtől. Szűzlány elvétve sem fordul elő, még Ruszka Marika is főleg azért vágyódik vissza az urasághoz, ahol szolgál, mert ott várja szeretője, a kocsis. Olyan nőalakok számára, mint Eszti és Annuska, akik hajlandók bizonyos anyagi juttatásokért gazdag, idősebb férfiak vágyait kielégíteni, a szexualitás egyfajta fegyver, amellyel valamelyest kompenzálni tudják női mivoltukból eredő kiszolgáltatottságukat. (Folytatjuk) 1028
