Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Kemenes Géfin László: Új magyar donzsuánok
2. Kakuk Marci foglalkozása szerint „piaci polgár, vagyis magyarán csavargó”.14 Sem nem túl iszákos, sem nem tolvaj; egy „hibája” van, mégpedig az, hogy .közismerten nagy barátja a szépnemnek”, csúf- ill. beceneve is e tulajdonsága miatt ragadt rá, mivel „mint a kakuk maga nem rakott fészket, hanem a másokére járogat”.15 A legtöbb kritikus szerint Kakuk Marci eme érdekló'dése mindössze egy aspektusa csak társadalmon kívüli egzisztenciájának; Ne- meskürty István fogalmazásában Marci „túljár a falusi nagyzolók, a vidéki politikusok, a kuporgató gazdagodni vágyók eszén, belefekszik minden kínálkozó ágyba, szamárfület mutatva az egész emberiségnek”.16 „Nem sokat kell magyarázni”, folytatja Nemeskürty, „hogy Tersánszky ezzel a társadalmi állapotok képtelenségét és vállalhatatlanságát ábrázolja”.17 Fehér Ferenc szintén a „valóság” egyfajta leképezését látja Marciban, aki „a fészket rakni nem tudó, munkától mindig húzódozó, a nőhöz mindig vonzódó férfitípus jellemző képviselője”, s még Nemeskürtynél is általánosabb társadalomkritikát vél felfedezni a regényciklusban, amelynek (szerinte) „igazi tartalma” „a polgári élet egyik fontos ténye, nevezetesen az emberek menekülése a kapitalista robot elől”.18 Hogy Tersánszky valóban ezt akarta-e ábrázolni, nincs módunkban eldönteni, s nincs értelme vitatkozni akár a „kapitalista robot”, akár az ,igazi tartalom” primitívségével.19 Érzésünk szerint a Kakuk Marci komplex jelentésvilágát nem a „valóságába visszaágyazva, hanem irodalmi elődeinek és kortársainak viszonylatrendszerében lehetséges és érdemes megvizsgálni. Pszichológiai szempontból a regénysorozat hőse úgy van megalkotva, hogy nemcsak a kapitalista, hanem semmilyen társadalom alappilléréhez, az állandó munkához nem fűi a foga; freudi kifejezéssel Marci az örömelv jegyében szeretné élni napjait, a valóságelvet szinte teljesen kiküszöbölve. De hangsúlyozandó, hogy a pszichoanalízis maga is egyfajta narratív, amely az irodalomból (mítoszokból, legendákból, színpadi művekből, s más műnemekből) kölcsönzi modelljeit. Kakuk Marci mintája tehát nem valami /éritípus”, hanem az irodalomból, lélektanból ismert kópé, naplopó, dologkerülő, csavargó mintaképe. Marcinak még a filozófiában is megtalálható előképe, aki a phüszisz / nomosz ellentétpár első felének megtestesítőjeként „természetes” jogait védve, ám szinte tudattalanul, száll szembe bármiféle vallás, állam, társadalom - civilizáció - korlátáival. Ezért Marci szerteágazó családfáján éppen úgy megtaláljuk a népmesék vándorútra kelt hőseit, mint a cinikus Diogenészt, s olyan pikareszk regényhősöket, mint La- zarillo de Tormes és Gil Bias. De Tersánszky hőse különbözik is csavargó-kalandor rokonaitól, mivel neki egyetlen igazi szenvedélye van, s ez a nők. Ha ideig-óráig meg is állapodik 14. Tersánszky Józsi Jenő, Kakuk Mat'd, 1966, Szépirodalmi. Budapest, 37. 15. I. m. 39. 16. Nemeskürty István. A magyar irodalom története 1000-1945. 1993, két kötet. Budapest, II. 880. 17. U. o. 18. Fehér Ferenc, „Tersánszky Józsi Jenő”, Magyar Irodalmi Lexikon. 1965. Akadémiai kiadó. Budapest, III, 341. 19. Az irodalomelmélet mai állapotában talán felesleges hivatkozni Jauß és a konstanzi iskola, valamint egyéb posztstrukturalista irányzatok tételeire, amelyek szerint irodalmi művek nem rendelkeznek valami állandó, történelemfeletti eszmei maggal, amely minden korban egyformán kihámozható. Ellenkezőleg, egy-egy mű jelentéstartalmát mindig egy bizonyos kor olvasatmódjai, értelmezései stratégiái szabják meg. 1020
