Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Kemenes Géfin László: Új magyar donzsuánok

magára a nemiségábrázolásra kihatnak a választott műfaj és stílus kifejezésbeli lehetőségei ill. limitációi. Habár a szexualitás mint toposz mindkét író majdnem teljes munkásságában előfordul, szerintünk a leggyümölcsözőbb anyagot a hat részes Kakuk Marci, illetve a Szindbád-sorozat, valamint A

vörös postakocsi szolgáltatja.3

A Kakuk Marci modern irodalmunk rendhagyó teljesítménye, mivel egyfelől nyelv- és stílusteremtő gazdagsága miatt a „magas” irodalomhoz sorolandó, másfelől a pikareszk regény (kópé- vagy kalandregény) egyeneságú folytatásának is tekinthető, mindazon téma és stílusjegyekkel ellátva, amelyeket Mihail Bahtyin a népszerű görög és római menipposzi regényben kimutatott.4 Az utóbbiból való fogantatása segíti a regénysorozatot a „magas” és „népszerű” regény nivellálásához, amely tényt egyes kritikusok Tersánszky „naív” hozzáállásával magyaráznak.5 Eme besorolás szerint Tersánszky nem „tudatosan” rombol műfajhatárokat, hanem „véletlenül”, alig téve többet, mint folklórkutatók által ,.gyűjtött” tehetségesebb népi önéletrajzírók. Mások viszont, mint pl. Harsányi Zoltán, Tersánszky elbeszélésmódjának különlegességét éppen abban látják, hogy az csak „látszólagosan naív, látszólagosan szimplifikált”.6 A Kakuk Marci szituációi, alakjai, főleg a címadó hős, tudatos írói választás hatására jöttek létre, Harsányi szavával „egy sajátos nyelvteremtési szándék” eredményeként.7 Véleményünk szerint az utóbbi meglátás a helyesebb, s Tersánszky nem naívul, hanem szuverén írói elhatározás folytán igazítja mondandóját a menniposzi-pikareszk regényhez, ezen a módon üzenvén hadat minden bevett realista konvenciónak, irodalmi dekórumnak, hiedelemnek. Csakis e módon lophatta be írásaiba azt a fajta szexualitást, amelyet részben „népi erosz” néven ismerünk, ám amely az Aranyszamár óta Rabelais-n át a jelenkorig része a „magas” irodalomnak is.

Krúdy Gyula a modern magyar széppróza egyik legeredetibb stílus- és témateremtő művelője. Az általa kialakított sajátos elbeszélésforma, Tersán- szkyéhoz hasonlóan, ugyancsak egyedi hibrid, de intertextuális összetevői nehezebben kimutathatók.8 Az irodalmi modernizmus nagy nyugati művészeihez hasonlóan, Krúdy is egyszerre üzen hadat a 19. századi társadalmi regény formai sablonjainak s azoknak a tartalmaknak is, amelyeket azok a formák

3. A Tersánszky-életműből kiemelkedik még A céda és a szűz című kisregény, amelyért az író 1927-28 telén majd két hónapot ült börtönben szeméremsértésért. A történet csak annyival ad többet a Kakuk Marci-ban megjelenített szexualitásnál, hogy leszbikus jelenetekről is beszámol, de a börtönbüntetésre Tersánszky alighanem nem ezzel szolgált rá, hanem mert egyrészről a női én-elbeszélő érzéki vágyait teljes szabadsággal kiélő szexuális lény, aki ugyan házasélete alatt megjuliászkodik, ám semmiféle utólagos moralizál ássál vagy bűntudattól áthatva nem kér bocsánatot múltjáért. Másrészt pedig Tersánszky magát a „céda” és a „szűz” fogalmát is irónikusan megkérdőjelezi és konvencionális értéküket kifordítja.

4. Bahtyin több helyütt kifejtette, a népi műalkotásokról s a regény fejlődéséről szóló elméletét. Lásd Szlovo v romanie (Beszédmód a regényben, 1965), Franszua Rable v isztorii rjealizma (Francois Rabelais a realizmus történetében, 1946, 1965).

5. Lásd Radnóti Sándor Esterházy Péter művészetének méltatása közé szúrt sorait: Esterházy „(r)ela- tivizálja a ’magas’ és az ’alacsony’ művészet közti különbséget. Ez nem naív eredmény, mint volt nálunk Tersánszky szépprózája, világirodalmi léptékkel mérve pedig Haseké, hanem tudatos kísérlet”. (Recrudescunt vulnera. 1991. Cserépfalvi. Budapest, 137.

6. Harsányi Zoltán, Szövegértelmezések és stílus. 1986. Tankönyvkiadó. Budapest, 260.

7. I. m. 263.

8. A Krúdy-írásművészet hátterére legátfogóbban Sipoß Gyula mutatott rá az N.N. című regény francia fordítása elé írt előszavában; ő viszont egy kicsit sokat markol, amikor a Schöpflin Aladár óta szinte minden kritikus által áhitatosan emlegetett Proust analógia mellé Virginia Woolf, Giraudoux, E.T.A. Hoffmann, Dickens, Walter Scott, Thackeray, Zola, Maupassant, Puskin, Gogol, Leszkov, Csehov nevét is odailleszti a szintén kötelező magyar elődök, Jósika, Mikszáth, Jókai után. Lásd N.N. 1985:11.

1017