Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Pécsi Györgyi: Zentai László: A csúcsok megközelítése
PÉCSI GYÖRGYI Zentai László: A csúcsok megközelítése Zentai László Budapesten élő pannóniai, közelebbről: soproni költő, esszéíró új kötetében másfél évtized (élet)műértelmező írásainak javát válogatta. A körülményeskedőnek tetsző megnevezés indokolt, hiszen a korábban verseskötettel jelentkező Zentai László irodalomról, írókról szóló munkáit is mélyen áthatja a rokonszenves és tudatos programmá érlelt régió-tudat, konkrétan: a civis fidelissimus-hoz való ragaszkodás. Zentai László tiszteletre méltó alázattal és szeretettel, ugyanakkor szigorral készít egyfajta leltárt a Nyugat- és Dél-Dunántúlon élő, vagy innen elszármazó, számára rokonszenves alkotókról. Kötetének meghatározó részében ún. esszé-recenzióit olvashatjuk pályakezdő írótársak, barátok könyveiről, illetve a már jelentős életművel rendelkező közép- és idősebb nemzedék alkotóiról: Csányi Lászlóról, Fodor Andrásról, Tüskés Tiborról, Kiss Dénesről. Majd pályaképet, portrévázlatot közöl a műfordító Jánosy Istvánról, Jobbágy Károly lírájáról, az értékek hasonlóságában szintén eszmei rokonnak érzett, erdélyi születésű Szervátiusz Tiborral pedig egy remek beszélgetést. A méltán becsült Kerék Imre életművével, költészetével és műfordításaival három írása is foglalkozik, de könyvének tengelyében a „soproni fiatalok”, a mára középnemzedékké ért alkotók Zentai nemzedéktársai állnak; a költő Bősze Balázs, Bugyi Sándor, az amatőr színházi rendező Kövesi Gyula. Kimondatlanul is arra keresi a választ, vajon a saját nemzedék, a szűkebb pátria, a személyes barátságok szálaival is megerősített szellemi indulás hozott-e jellegzetes, és az idő rostáján is fennmaradó értékeket, a nyolcvanas években induló soproniak nemzedéke képes volt- e megújulni és megújítani a magyar irodalom egészét, vagy - s ez nem lebecsülendő eredmény - „csupán” a hely szellemi életét tartották kondícióban, készenléti állapotban. Zentai László írásaiban vállalja a személyes érdekeltséget, s ettől (is) válik figyelemre méltóvá könyve. Nem leplezi elfogultságát, számára a homo aestheticus és a homo morális attitűd egyszerre fontos, és vallja, hogy a hagyományok (beleértve a személyes ősöket is) esztétikai integrációja nélkül nincs valóságos szellemi jelenlét. Precíz pontossággal és gondossággal, részletekbe menően veszi bonckés alá az általa elemzett könyveket és a magyar és világirodalom elmélyült ismeretében tág horizontba emeli azokat. Nagy műveltsége, olvasottsága teszi rokonszenvesen nyitottá más esztétikai megvalósulások, mint Rakovszky Zsuzsa költészete, vagy Jánosy István grandiózus fordításirodalma felé. 1011
