Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő V.
zajlott le. A legkorábbi időkben a szerzetessé válás útja az volt, hogy egy lelki atyát vagy közösséget keresett az illető' és ő is azt az életformát vette fel. Azáltal, hogy gyakorolta az adott életet, formálódott. Amikor a szerzetes elég sokszor hajolt már meg az apátja eló'tt, valahol mélyen megértette, a közösségben az apát tölti be Krisztus helyét. Amikor minden találkozáskor meghajlunk a szerzetestestvérek eló'tt, megtanuljuk felismerni bennük Krisztust. A földre borulás ima közben meghozta a felismerést, kicsoda Isten. Egészen mostanáig a jelöltek elfogadták, hogy egy rituáléval teli életbe kerültek, amelyet be kellett tartaniuk, még ha kevés jelentőségét látták is. Idővel, a tapasztalat során maga a rituálé tárja fel önmaga értelmét, ahogyan a tudatot és a szívet is formálta. Mostanra azonban egy új nemzedék nőtt fel, egy autentikus ifjúság, akik nem akarják megtenni azt, amit nem értenek. Előbb tudni akarják a dolgok értelmét, aztán automatikusan meg tudják tenni azokat. Mindezzel csupán az a gond, hogy néhány dolgot csak a tapasztalaton keresztül lehet valóban megismerni és megérteni. Az egzisztencialista Mertont is nagyon érdekelte a dolgok értelme, nem akart értelmetlenségekre időt vesztegetni. De megvolt benne a nagyság és a humor, hogy együtt éljen dolgokkal, amíg azok végül feltárták értelmüket vagy elkoptak. Nagy hiba lenne kidobni dolgokat, mert értelmetlennek tűnnek számunkra. Talán meg kell kockáztatnunk, hogy hagyjuk őket, tárják fel maguk, mi az értelmük, tudva, hogy maguktól elkopnak, ha mégis értelmetlenek lennének. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha nem vesszük magunkat túl komolyan, hanem képesek vagyunk mosolyogni némely látszólag értelmetlen dolgon, amit együtt csinálunk. Merton évekig élte azt a napirendet, amely ma már valamennyi ember számára egyértelműen szemben áll annak a rendnek a kifejezett céljával, amelyhez egykor csatlakozott. De az is világos, hogy ez nem csonkította meg a növekedésben. Biztosította a fegyelmet, amely táplálta ezt a növekedést, felszabadította az egyre nagyobb gyarapodásra. 1009
