Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán
vége van valaminek. Volt posta, citromvásárlás. A cserépkályha kedvetlen égése sok szellőztetéssel jár. Nincsenek már idebent se bizalmas, meghitt helyek. Reggel a kabbalista miatyánk, mellettem az arámi nyelvű is, ez így egészen a fény tudománya. Meglepő már az indítás is. A Mi Atyánk helyett Atyánk-Anyánk áll, a teremtő szó ugyanis arámiul hím- és nőnemű egyszerre, így már egészen más lesz a szentcsalád. Az imának új arcát, arcait csodálom. Ettől a régiek is szebbé válnak. (Hány arca van a valóságnak? Melyik az igazi?) Nézzünk tükörbe? Ez a napom sem túl beszédes. Búzát válogatok, csíráztatni valónak. Egy részét megszárítás után malátaliszthez megőrölöm. A többi csíramáiénak. Lányom anyja telefonál. A bicikli-lopás ügyében írt levél még mindig valahol lappang negyedik hónapja. Megkérdezésem nélkül visszatérítette az ügyet a rendőrséghez, pedig épp azt szerettem volna, ha elmozdul onnan, ha ők a nyomozást a lopott kétkerekű visszaszolgáltatása nélkül lezárták. Lustaság? Korrupció? El is ment a kedvem minden igazságkereséstől, ha az is hátráltatja az ügyet, akiben megbízok. Kevés a pénzük, panaszkodik. Küldök mindjárt utalványom. Versek a győri lapnak. A papírdarabkákra lejegyzetteket megválogattam. Egy „parnasszista” szonett. Ebből kedvem lenne egy repetitív verset. Tereptárgyak, jósjelek, ez a címem. Akár hosszabb ciklus is ilyesfélékből. Meglendíti íráskedvemet a Ji csing. A bevásárlás a jövőt figyelve rendületlen. Citrom és szotyolamag. A gyöngyhagymák szép hosszú szárral zöldítenek. Elduggatok még néhányat cserépbe, amíg a kert ás- és járhatatlan. Toporgok nagyon a kerítés alatt, de a tavaszt ez nem sietteti. A hóvirág nemsokára elvirít, szemben a fal árnyékábn pedig hókupacok. Már kihajt a tulipán is, zöld levéllel. Az olvasást továbbra is tervezem. márc. 22. Z. Zsiga elküldte Somorjáról az általa szerkesztett, válogatott új könyveket (kitelepítések, a nyelvtörvény körüli csetepaték, árvíz emlékkönyv) meg a líratörténet. Szlovákiai magyar terep. Benne én is érdekelt vagyok pozsonyi időszakomból. A beszélgetés kötetemből kér egy példányt a somorjai könyvtár részére. Míg a postára vagyok menendő, úgy sejlik, mintha most kezdeném a koplalást. A betöltendő ürességet érzem, ízek, ételzamatok a rejtekből. Tisztább megidézése az ízeknek, zamatoknak, mintha lenne tárgyuk. Tárgy nélküli érzékelés. A tudat természete. Az ilyen váratlan meglepetések annyi értést adnak, ami túl van minden szón. Tisztázódik, ami nem tiszta bennem. márc. 23. Öt óra előtt elönt az éberség. Ha már tiszta vagyok, ideje kitisztítanom a tűzhelyet. A korommal jár, hogy fekete leszek. Hosszú, vesződséges csutakolás, amíg ezt a fekete mázt letisztogatom. A cserépkályha kéménylyukához nem tudok közvetlenül hozzáférni. Ki kell módolnom valami okosat. Alulról csak a fustlyuk pereméig ér föl a hosszúnyelű vaslapát, felülről pedig csak a kályhacső kihúzása után lehet próbálkozni lefelé. Jól elpiszmogom az időt. Még fát is hordok, csak ezután indul a gyakorlás. Könnyűség, oldottság. Tudatosabbak a részletek, hajlékonyabb a test, mint étkesen vala. Kovászt gyúrtam tegnap, megszárogattam, elraktam egy lenvászon zsá987
