Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán
öt, hat. Időnként elmerülök valami tágas, meleg térbe. Már a felkelést fontolgatom, de nem elég határozottan, mert märe. 5. elalszom. Egy-másfél órányi szundítás elég. A szokásos reggeli időverés, hogy e középső testben, ami a ház is, fölmelegedjenek a zsigerek, a ruhásszekrény, asztal meg a székek. A gyakorlás, hogy a szokásos ne szokásos legyen. A tavalyi vetőmagmaradékok válogatása a kamrában. Javát megdézsmálták a pockok, egerek. A még használható magok új, ép zacskóba, dobozokba kerülnek, ez pedig időbe. Megint ólálkodás a táplálék körül. Persze csak úgy jelzésformában. (Ahogy a kandúrok kijelölik vizeletükkel ágyasházuk szélét.) A fűszerpolcokról is kivetem a használhatatlanokat, üvegeket mosok el, a hüvelyeseket ezekbe teszem. A csicserit, lencsét, lóbabot, sárgaborsót. A szomszédasszony áthozza a postai küldeményeket, valahogy most nála hagyták: vetési naptár s egy világvéget prófétáié német varrónő füzetei. (A munkámhoz, ha lehet.) Ez utóbbi ingyen, bár a postaköltségek, nyomdai munkák térítését elfogadja a feladó. Vetőmag bevásárlás, s egy kilónyi alma. Bőjttörésig az üvegezett verandán tárolom letakarva. Kísértenek, kísértenek. Minél tevékenyebben, szaporábban, ügyesebben, annál öntudatlanabbul. Elveszett időcském, drága jószág! A pincébe letett káposztafejek közt sok a hibás, romlott rész. Hordóskáposztának valót gyalulok. Tengeri só, fűszerek. Leszálló hold van, holott a felszálló ágban, Nyilastól a Bikáig, de ez még újabb hét. Majd akkor átforgatom. A zöldség jól áttelelt. Jó a pince a gyökereseknek, míg be nem szakad. Mert nincsen kiboltozva. Tehát elsavanyítom az időt. Ülök a cserépkályha padkáján, mögöttem a tűz, duruzsol, lobog, a cseréphordó pedig időnként egy-egy buggyantással jelenti magát (a peremre töltött vízzárón át jól hangzik). Gazda módra beszélek, pedig semmim sincsen. Ragaszkodom viszont a látszathoz. Nekem nagyobb tehetetlenség sürgölődni, tenni-venni, mikor ebben vagyok, néha ez akaszt meg. Jobb lenne a csendes létezés. De csak a van van. A káposztasavanyítás is kitűnő alkalom az éberségre. Az agy őrzi anyagát: gondolatok, emlékek, képek egybeszecskázva. Ezek is jók, mert vannak. márc. 6. Szűzben a Hold. Nagyszerű együttállás. Termés-, majd kora délután gyökéridő. Éjszaka bőven termett az agy is. Almok, képek. Tegnap este hosszas lángnézés. Rezdületlen szemhéjjal, nem pislogva, elevenen, lelkesen. Míg a szem könnyezni kezd. Belső kép. Majd újra a külső lángé. Belélegzem a fényt. Visszalélegez. Kapcsolódunk. Ha már nincs áthidalandó! A gondolatok ugrálása megáll, a tudat fénye mindent befogad. A lángnézés, a trataka tisztítógyakorlat is, felszabadítja a tudattalan tartalmait, álomhozó, olykor a személyes rétegnél mélyebbről vet föl képeket a lélek. Elalvás után nemsokára álomra ébredek. Leírom. Alvás négy óráig. Ekkor fölkelek. Külső és belső kaland a víz angyalával. Előtte még rögzítem az 975
