Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon IV.

házunk meg nem szűnő imája és könyörgése. Könnyítsen lelkednek terhén apostoli ádásunk és az Úr Jézus Krisztusnak el nem múló szeretete. Könyör- günk, Uram, hozzád, tartsd ébren Tóth Béla szolgádban a kötelességérzetet, hogy mindenben Isten dicsőségét és az egyház javát nézze. Munkájáért zárd szívedbe, Urunk, mert te nagylelkű vagy mindazokhoz, akik érted tevé­kenykednek. Ki élsz és uralkodói örökkön örökké. Ámen. Vidd, testvérem, apostoli áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istennek nevében. Ámen. 37 Aznap Székács őrmester volt szolgálatban a téren. Déltájban egy határo­zott fellépésű, energikus férfi lépett mellé, és erélyesen fölszólította, azonnal hagyja el a talapzatot, mert ettől a perctől fogva ő veszi át a közlekedés irányítását. Székács tiltakozott, mondván, ezt a kapitánysággal kell fogana­tosíttatni, addig a posztját semmiképp sem adhatja föl. Erre kötelezi a szol­gálati szabályzat és a szocialista munkafegyelem. A férfi az orra alá dugta igazolványát, az őrmester egy pillanatra rálógatta busa fejét, haptákba vágta magát, tisztelgett és kötelességtudóan felelte:- Az más, hadnagy elvtárs, az más. A fólöttesnek engedelmeskedni kell.- Nyugodtan hazamehetsz. Mára letelt a műszakod. Holnap reggel nyolc­kor állsz újra szolgálatba. El van intézve!- Ne segítsek valamiben? De hát nem is ért hozzá...- Honnan tudod? Hátha azelőtt én is közlekedési rendőr voltam... Ne lábatlankodj itt tovább! Bízd rám a többit.- Úgy gondolja, hadnagy elvtárs, hogy...- Úgy gondolom, hogy tűnj el innét. Most már az enyém minden felelősség... Délutánba hajlott az idő, mikor Tóth atya kilépett a palota kapuján. Föllélegzett, hogy túl van ezen a látogatáson, elmondhatta, amit akart, s el­mosolyodott magában: bár az imában szó esett italról, de azt csak szódavíz helyettesítette. Pedig Széchy püspök konyhája megyeszerte híres kitűnő vörös borairól: a környék téeszeitől szerzi be, a legjobb minőséget szállítják neki. Az egyik téesz még a bormesterét is beküldi időnként, hogy ellenőrizze a borok - pinot noir, burgundi, merlot - állapotát a pincékben. Ügyelnek a kvalitásra még utólag is, számukra ez becsületbeli dolog, s a megfelelő szakemberekről - a hőfok-beállítás, fejtés, utóérlelés stb. műveleteire - egy vincellér gondos­kodik a püspökség megbízásából. A püspök el-eldicsekszik boraival a vendégei előtt, és kóstolgatás közben szívesen beszél a borkezelés fortélyairól, a fejtés tudományáról, a szín, az illat és a zamat, azza a búké fontosságáról a „vörös nektár” - ahogy ő nevezi - elbírálásakor.- Látják, uraim, azért nem minden vörös kellemetlen és félelmetes, van olyan is, ami finom és élvezetes... Mindenesetre a bácsfüredi plébános nem kapott belőlük egy kortyot sem - füstölgőit magában Tóth atya -, talán azért, mert ő itt nem vendég, hanem testvér, és a testvéreknek - úgy látszik - csak szódavíz jár. Megvárta, míg a lámpa zöldet mutat, s a járdáról lelépett az úttestre, 953

Next

/
Oldalképek
Tartalom