Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon IV.
34 Tóth atya naplójából Arra a kérdésre, ki ő, Isten a legtömörebb filozófiai választ adta Mózesnek: Vagyok, Aki vagyok. Tehát egyedül ö van: minden más e világon múlé- kony, állandó változásnak alávetett, romlik, pusztul. Az egyetlen létező': Isten- az, Aki van, mikor más már nincs; az Aki, mikor más már nem valaki; az, aki sosem volt, sosem lesz, mert örökké jelenvaló. Ezért is nincs tere, ideje, története, kora. Semmiféle koordináta nem őrzi, nem határos senkivel és semmivel, csakis önnönmagával azonos, ugyanaz ugyanott ugyanakkor. Megmásíthatatlan. Lehet, hogy az Úr az ördögöket száműzte a Földre, angyalait pedig maga mellett tartja az égben? S az ördögök mink lennénk, emberek, akikben a teremtés kezdetén oly fájdalmasan csalódott, de mindig új és új lehetőségeket kínál nekünk a javulásra, a bizonyításra? Az emberiség történelme talán nem is más, mint bizonyítási kísérletek sorozata, hogy ördögökből - ha szeretni megtanulunk - Isten előtt ismét angyalok lehetünk? A halál pillanata lesz az a pillanat, amikor e nagy titokra fény derül? Mink voltunk azok az angyalok, a luciferek, a fényhozók, akik megszegték az ég törvényeit, kilesték Isten gondolatait, s maguk is istenekké akartak válni egy másik univerzumban? Nem tudtuk fölfogni, hogy csak egyetlenegy univerzum létezik, amit Isten lelke tölt be, s onnan senki sem szökhet meg, mert nincsen teremtés kívüle? És Jézus éppen ezt jött tudatosítani bennünk: az Atya megbocsátott, de nekünk is meg kell tanulnunk megbocsátani. Ez a föltétel. Úgy szeretni egymást, ahogyan Jézus tanítja. De tudtuk-e az eltelt kétezer évben úgy szeretni felebarátainkat? Az embertestvér nem farkasa volt-e egymásnak, ördöge a másik ördögnek? Jézus megváltott minket ördögségünktől, de nélkülünk, ellenünkre nem tudja végbevinni tettét. Akarunk-e Jézussal együtt szeretni mindent és mindenkit, amit és akit Isten teremtett, legfőképp az emberi - ördögi-angyali- lényt, vagyis önmagunkat, hogy Isten újfent az angyalaivá fogadjon minket? Ezen múlik a jövőnk, hogy lesz-e történelem, lesz-e emberiség, vagy egy ponton megszűnik az univerzum, megszűnik a teremtés, mert szeretet és szeretés nélkül Isten számára is értelmetlen és fölösleges az emberi világ. Megbocsátani és szeretni - képesek vagyunk-e erre? Vagy csak fecsegni és ájtatoskodni tudunk róla és érte, s a tetteket mindig másokra hagyjuk, másoktól váijuk. Megbocsátás: erőszakot kell az embernek alkalmaznia önmagán, hogy kiirtson magából minden sértést, haragot, fájdalmat, amit embertársai okoznak, és úgy kellene embertársaihoz közelednie, mintha minden, ami volt, megsemmisült volna benne, s minden, ami következik, csak a kezdet lenne minden kapcsolatában és minden viszonyában. 35- Halló! Halló! Jó napot kívánok! Bercsán elvtársat keresem.- Igen, adom. Jó napot! Ki kéri?- Bordi Károly Vértesszirtről.- Tessék várni! 948
