Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Pék Pál: Aklok földje (vers)
PÉK PÁL Akiok földje JMi rajtad állt minden partok felől tar rajban lép át egy másik képbe” (Paul Celan) Pőreséged öltöztet, s te hallod még a szólítást? Valakit; ha tiszták közt se lát az Úr ma messiást, ha hazudik, mi kélt, a jel, s lezuhog az eső rácsa, és tudod, a kert belevész a riadt suhogásba, hogy betemet a mocsok itt, a tépett lomb, a holnap, s virágaid bodzafanyar édene, mert hallgat, menekül a föld, az erdő, s lobogva a hársfasor, s mézillatú Szodomádban aklodból is új akol, s kések mécse csábít, hogy futva fuss ott, mintha nyárba, születésed előtt üres szívvel majd a pusztulásba? (1997)
/
