Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Petneházy István: Országalmából jogar

serélni. Ezenkívül István királynak nem is volt jogara. Ő a jogar helyett, annak elődjét a lándzsát kapta és használta. A lándzsa és a jogar együttes birtoklására és használatára pedig nem ismerünk példát.

A magyar királyok közül elsőként I. Andrásnak (1046-1060) volt jogara. Ez megállapítható a tihanyi apátság 1055-ben készült alapítóleveléből. Ebben I. András a „legkeresztényibb jogarviselő”-nek (xpianissimus sceptriter) nevezi magát. Nyilván azért tartotta szükségesnek kiemelni, hogy neki jogara van, mert elődei még lándzsával rendelkeztek; az pedig Péter király óta a hűbéres viszony vállalását jelentette. I. András nem volt hűbéres; büszkén nevezte magát - ugyancsak az alapítólevélben - legyőzhetetlennek (invictus). Azt azonban, hogy a szuverén uralkodói hatalmát milyen és honnan származó jogarral fejezte ki nehéz lenne megállapítani. Az biztos, hogy nem a jelenlegi jogart használta, mert István király országalmáját nem I. András alakíttatta át jogarnak.

Ezek után nézzük meg, ha a jogar István király korában még glóbusz volt, hogyan nézett ki? Megállapításom szerint István király országalmája a jelenlegi jogar kristálygömbjéből és annak filigrándíszes foglalatából állott. A jogarra az átalakításkor nem került rá a glóbusz keresztje és talpa, másrészt az országalmán nem voltak rajta a láncocskák, amelyek csak a jogar esetében váltak szükségessé. Az országalma tetejéről levett kereszt egyenlő szárú egyes kereszt volt, olyan mint amilyent a paláston is láthatunk. A korabeli uralkodók glóbuszán is ilyen kereszteket látunk. Az aranykereszteket egyaránt díszíthették filigránnal, gyöngyökkel és drágakövekkel is. A glóbusz keresztje hasonló lehetett ahhoz a londoni British Múzeumban őrzött és a XII. százában készített arany mellkereszthez, amiről Kovács Éva is említést tesz (1.17). Az első magyar király országalmáját eredetileg tehát a londoni kereszthez hasonlítható kereszt díszíthette.

Az országalma elveszett keresztjével ellentétben arra a megállapításra jutottam, hogy a glóbusz talpa szerencsére nem veszett el. A XIX. században a székesfehérvári bazilika területén több alkalommal is végeztek ásatásokat és a leletek között, talán III. László (41205) sírjában egy hengeres, pártásszélű, filigrándíszes aranytárgyat (K.95) is találtak. Az apró kis aranytárgy egy koronához vagy koronát utánzó gyűrűhöz hasonlít, és rokonsága a corona latina-val szembetűnő. Az apró kis .korona”: „Belső átmérője 1,85-2 cm közt változik, magassága 1,6-1,7 cm... Síma belső felén, aljától számítva 2 mm-re bekarcolt kört figyelhetünk meg, ...ezek minden esetben az aranylemezek összeforrasztásának határát jelölték.” (1.78. 792. oldal.)

László Gyula ezen felismerés alapján a jogart is rekonstruálta. Azt a megállapítást, hogy a kis aranykorona a kristálygömbhöz tartozott én is elfogadom. Azonban a kis korona nem a jogar feje és nyele közötti díszítőelem, hanem a glóbusz talpa volt. István király korában a kristálygömb filigrános foglalata alul is zárt volt, vagyis akkor még a foglalat alján nem volt meg az a lyuk, amelyen keresztül a jogar nyelét a kristálygömbbe lehetett dugni. A gömb foglalatának alján csak egy kicsi kb 2 mm átmérőjű lyuk volt. A királysírban talált apró korona alján - László Gyula megállapítása szerint -, forrasztásra utaló nyomok vannak, ami azt jelenti, hogy a kis korona valami aranylemezzel bevont hengeres botot koronázott, és a botot borító aranylemezeket 2 mm-es mélységben forrasztották hozzá a koronácskához (1.78. 792.

754