Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Vasadi Péter: Egy "nagy csizmás, vásott, megváltó kölök…"
VASADI PÉTER Egy „nagy csizmás, vásott, megváltó kölök, ...” CSOÓRI SÁNDOR: HA VOLNA ÉLETEM Nem tudja az ember, mikor válik hirtelen fontossá egy „valahol”, egy falu, egy kerület, egy mezőváros neve a nemzet, a nemzedékek számára. Egyszerre mindenki ismeri, itt-ott fölfedezi viselőjét s bizonyos pillanattól kezdve a név viselőjének személyét beleágyazza, körberakja megtörtént s megnemtörtént eseményekkel, emberekkel, nézetekkel, tettekkel s botrányokkal, igazak vagy sem, mindegy; női, formálódik, testesedik az emberi, az alkotói legenda, melynek sikerekkel, rágalommal megterhelt emberi szív a magja. Biztosan van Csoór nevű helység, amelyhez „ezentúl”, akarjuk vagy sem, közünk van. Ahogy Niklához is. Kis- és Nagykőröshöz. A Logodi utcához. Szalontához. Az Üllői úthoz. Rácegreshez. Badacsonyhoz. A Gát utcához. Érmindszenthez. Abdához. A Hajós utcához. Iszkázhoz. Szekszárdhoz. Farkaslakához. Te jó ég, soroljam föl Magyarországot? Nemcsak ahol ők megszülettek, az hagyján. Hanem ahol sugarasan megfordultak. Ettek, ittak, aludtak. Megállt egyikük az esztergomi Előhegyen a kert végében, s a bokrok rejtette fapadon elüldögélt akkor. Megdöndülnek a városi utcák meg a vidéki homokutak, mint a harangok, ha átüt a szellem a hegy- és vízrajzon. Látja magát a költő, nem csak emlékezik valahai gyermek mivoltára. Az ilyen - a címben - egymás mögé rajzó jelzők, akár a grafikus skicce, megbízható vonalakat futtatnak: biztos, hogy nagy csizmákban járt, sikló-, vércse- és kismacska-nyaggató volt; s hogy a megváltói ős- vagy alap-tudat terjedezett benne, az számomra - alig magyarázhatóan - abban igazolódik, hogy most mondja magára, kölök, s nem azt, hogy kölyök. Ami lényeges, olykor egy betűn múlik. S egyes szavakon az önszemlélés hitele: „Talán az voltam én is - barbár!” Aki a Jucsakos” mezőkön rohangált, a gyermeki artikulálatlanság kiabálásával s hadonászva, később pedig fülében a világháború ló-áldozatainak végső „nyihantásával”. (A barbár) Már e kötetből innen-onnan kikapkodott szavai is jellemzik Csoóri Sándor megszakítatlan költői hallásának s érzék- letességének pontosságát, amelyre még fölemlítünk néhány ízletes példát: „disznók habos vérét / a hideg cseréptálban?”, „istállóból kiúszó lósörény!” (.Haragos óra); „hullámzó cipőmben”, „csókák csikogtak” (Túlélt halálaimmal)-, „összebatyuzott csillagaid” (Nagy, égi sálak)-, „tested / vendégjátékait” (A szonettköltő rögtönzése)-, „s egy lepkétől is akna robban?” (Mint kárörvendő szökevények)-, s a hatalmas metafora: „kastélyszemű hattyú” (Ha volna életem)-, ez 1009
