Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Szonntág Gábor: A mítoszát vesztett ember avagy az U2 - istenség
A tudat és a mítosz viszonyát a pszichoanalitikusok vizsgálták és tárták fel, különösen Carl Gustav Jung. Jung - kollektív tudattalant tételezve fel a személyes tudattalan küszöbe alatt - tanulmányozásra kínálta fel az univerzális kollektív képek, témák, szimbólumok, személyek és cselekmények vizsgálatát, amelyek megtalálhatók a legó'sibb és a legmodernebb alkotásokban, a faragványoktól és szent rítusoktól az álmokig és fantáziákig, a festményektől a táncoktól a mítoszokig és versekig. Az ilyen, a psziché mélyéről származó, minden emberi kultúrában és esztétikai formában előforduló időtlen anyagokat az ember kollektív tudattalanja tartalmazza, ami az ősi képzetek és bölcsesség gazdag tárháza. A mítosz jungi nézőpontja lényegében ahistorikus elképzelés, amely szerint a mítoszok, az álmokhoz hasonlóan örök üzenetek a tudattalanból, amelyek állandó emberi szükségleteket, vágyakat és problémákat tárnak fel. Ez a tanulmány egyrészt azt mutatja be, hogy a U2 (ír rockegyüttes) ilyen hősi image képviselője a banda rajongói számára. Másrészt a hérosz útja gondos kibontásának szükségességére szeretne rámutatni: nem elég valakit „héroszának bélyegezni. A „hérosz-státus” nem jelent végállomást. Tovább kell követnün, mi történik az egyénnel azután, hogy hősi rangot ér el. A „héroszstátuszban” eleve benne rejlik ingatagsága, a hérosz tovább fog haladni a következő (legalább) három stáció egyike irányába: istenség, vértanúság vagy feledés. E folyamatot körvonalazó modellünket a U2-ra vonatkoztatjuk majd. Mitológia - a társadalom szükséges aspektusa Campbell állítása szerint mindenkinek szüksége van mítoszra és héroszokra. De miért van ez így? Miért kellenek nekünk - folyton bővülő ismereteink és a természet jelenségeinek megértése ellenére is - a mítoszok? Campbell kijelenti, hogy a mai társadalomban érzékelt és közkeletű néven elidegenedésnek nevezett jelenség a hiányzó, működő és eleven mitológia közvetlen következménye. A keresztény világ jelen tapasztalatáról ezt írja: „... ez nemcsak a benső istenség hiányának vigasztalan érzése (mitikus tudathasadás), hanem a külső istenségben való részvétel hiánya is (feloszlott társadalmi azonosulás); ez a mai lélek Atokfóldjének (Wanste Land) mitológiai alapja, ezt nevezzük önmagunk „elidegenedésének”. Ez a vigasztalanság érződik nemcsak társadalmi, hanem metafizikai szinten is, amely katasztrofális következményekkel jár, saját modern tudományunk által felbolygatott, mitológiailag megalapozott tabuinkkal a civilizált világban mindenütt megtapasztaljuk a gyorsan növekvő bűnözést, mentális rendellenességeket, öngyilkosságot, kábítószer-függőséget, erőszakot és kétségbeesést.” Bár Campbell talán egy kicsit melodrámai hangot üt meg és nem említi, hogy e problémák más okokban is gyökerezhetnek, állásponjában van igazság. És ha a társadalomban ezek a mítosz hiányának következményei, akkor könnyű meglátni, hogy ahol a mitikus képzetek jelen vannak, ott azok a társadalomra jótéteményként hatnak. A mítoszok elősegítik az ember tökéletességének lehetőségét, erejének kiteljesedését. Cambell a működő mitológia 890
