Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Pálfalvi Lajos: Andrzejewski és a kor nagy ideológiái

radnak esélyei a kísértések éjszakáján, de, ha el is buknak, a heroikus morál lehetővé teszi számukra, hogy megőrizzék méltóságukat.

Andrzejewski tehetségére felfigyelt a mérsékelt jobboldal (a kapcsolat nem volt hosszú idejű), és a harmincas években mint katolikus író, bekerült a köztudatba. De a kissé talán elvont erkölcsi dilemmák, amelyek korai műveire jellemzőek, súlytalanná váltak a háborús katasztrófa hatására. 1940-ben hitét is elvesztette.

A háború mindent lerombolt benne. De ez különös módon nem volt romboló hatással a személyiségére. Nem volt katona, és minden gesztusával tagadta a fegyveres férfi kultuszát. Értelmiségiként volt bátor. Szervezőként is részt vett a földalatti kulturális életben, nemcsak felolvasóesteken szerepelt, hanem az illegális művészeti alapok elosztásában is volt szava. Jan Kott önéletrajzából tudjuk, hogy a feketepiacon is otthonosan mozgott, nagy fantáziával kockáztatott és rendszerint nyert is. Műveiben hamar túllépett az ellenállás pátoszán, jó érzéke volt a konspirációs világ aberrációi iránt, és szabadjára engedte iróniáját. Egy átvodkázott éjszaka után Miloszszal kivonult a konyhába, négykézlábra ereszkedtek és eljátszották a Ferdydurke nevezetes grimasz-párbaját.

Néhány évvel később a Sturm und Drang időszakát élő „dühös fiatal” emigráns Milosz manicheista politikai pamfletét írt egykori (és leendő) barátjáról. A rabul ejtett értelem-ben Andrzejewski Alfa jelzés alatt szerepel, neve nem lényeges, személyisége csak egy típust jelenít meg. Ő a láthatatlan ember, aki a domináns ideológiák által képviselt autoritás nélkül nem tud megszólalni.

A Hamu és gyémánt a nyolcvanas évek elején Mrozek haragját is magára vonta. Ezt a könyvet (természetesen kötelező olvasmány volt) adták ki a legtöbbször a háború után Lengyelországban. Mert a kultúrpolitika háború előtti nagyságokra vadászott akkoriban, és nem akarta rögtön bedarálni őket. Nagylelkűnek mutatkozott. Azonnal felfigyeltek a regény ambivalenciájára és mesterien leplezett öncenzúrával kikísérletezett tragikumára, a koncentrációs táborban edződött éltes kommunista és a szerelmes szívű ifjú ellenálló furcsa kettősére, s végül a felejthetetlen zárójelenet tökélyére, ami már-már hihetővé tudta tenni a hazugságot. Arra a valószínűtlen párbeszéd-kísérletre gondolok, amikor a rendfenntartó fegyveres erő leteríti áldozatát, majd barátságosan megkérdezi tőle, hogy vajon miért futott előle. Az pedig - nemzedékek tudatában immár Cybulskival azonosulva - meghal, mielőtt megkérdezné - hát te meg miért lőttél le, ha már itt tartunk. Ez a jelenet hozta Andrzejewski tündöklését, majd bukását is.

Az egykori moralista hamarosan megírja A párt és az írói munkásság című kötetét, a conradi heroikus tragikumot felváltja a valóság „objektív egyéni tapasztalataival színezett ismerete”. Andrzejewski „megígérte, hogy a korábbiaktól eltérően az Éjszaka helyett a Nappal fényében fogja ábrázolni az embereket” (89. o.). ígéretét megtartotta, emellett még képviselő is volt a szejmben 1952-től 1957-ig.

De már 1953-ban a felvilágosodás korában dívó filozófiai példázatok poétikáját felhasználva küzd a „sematizmus” ellen egy szatirikus műben, amiről egy rossz emlékű kritikus, A. Sandauer Groteszk a szocializmus szolgálatában címmel írt tanulmányt. Aztán lassan megindult a determinista

805