Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)

A boncolást végző izsáki orvos, Molnár Antal azt beszélte nekem, hogy rendkívül nagy mája és elhízott szíve volt, az erőszaknak semmiféle nyoma nem látszott rajta, kétségkívül szívszélhűdés ölte meg ijedtében. Valószínű, hogy szöllőnapszámosai ijesztettek rá, mert gyűlölték a roppant fösvénysége miatt. Szombaton este - éppen a katasztrófa estéjén - egy kis áldomást kértek volna tóle, de nem adott nekik. Vele Fülöpön egy régi nemes, úri família pusztult el. Anyja már évtizedekkel ezeló'tt öngyilkos lett, apja, Kozári Lajos, Csollán Berti-fele alak volt; 700 hold földje volt, a Peti fia meg két lánya: Zsuzsanna és Ilona; amazt Bencze Gábor szabadszállási gazda, földbirtokos, most nemzetgyűlési képviselő vette el, de szerencsétlen volt a családi életük: Bencze Gábor uram ugyanis elszerette Bállá Árpád szabadszállási nagytiszteletes uram hitvestársát, a karcsú, hajlékony, már kétgyermekes anyát, Orosz Máriát, és asszonyul is vette; Ilona asszony pedig Péter testvéréhez vonult a szép fülöpszállási szöllő-villába, de részint bánatában, részint a spanyolnátha következtében 1918-ban meghalt. Zsuzsanna Nagykőrösre ment férjhez Biczó Elek földbirtokoshoz, szép családjai vannak, most ezekre néz a nagy vagyon.

Igen, az öreg Kozári Lajos nemzetes úr afféle régi, »nem írok, nem olvasok, nem dolgozok« fajta ember volt, két rossz lovacskán járt mindig, bár egész falka lova volt. Ivott meg holmi éretlen huncutságokon törte mindig a fejét - mondom, akárcsak Csollán Berti Jókai regényében. Például meg-meglátogatta Pesten lakó előkelő unokahúgait (szalonjuk volt a Váci utcában), s egy ilyen tisztelettétel alkalmával a folyton zsebében hordott apró, rendkívül erős, úgynevezett törökpaprikával bedörzsölte a klozetpapírokat. Gondolhatjuk, hogy reagáltak a gyenge idegzetű úridámák!

Valamelyik tanyáján meg a kaszásainak, csupa passzióból, ő főzte vacsorára a fordított kását. A fáradt munkások, megtörölve porlepett ingük ujjával az élettől mélyen barázdált arcukat, körülülték a csendes esthomályban a hatalmas bográcsot, s kanalazgatták a masszív, egy darabban álló pépet. Szép kívánatos falatok, mindmegannyi tepertődarab is barnállott a kása közt; azokat még inkább vadászgatták, mint erőt adó, ropogós tápszert. Egyszerre csak éktelen káromkodás csördül meg a csendes alkonyaiban. A kanalakat leraktát, a bográcsot otthagyták. A tetszetős tepertőforma mindmegannyi cserebogár volt.

E hó 22. napján Bíró Balázs nemzetgyűlési kisgazdapárti képviselő - különben a Pest megyei Felsőnémedi községben református lelkész - is megjelent nálunk. Most járja sorba a Dömsödtől Soltvadkertig terjedő nagy választókerülete községeit, hogy beszámoljon eddigi működéséről, és hogy informáljon bennünket a nevezetesebb politikai vagy országos dolgokról.

Fidélisen beszélgetett a piaci alkalomra összegyűlt népnek. Először is jó ünnepet kívánt mindenkinek, azután megjegyezte, hogy milyen szerencsés az ő jövetele mindig, januárban is (25-én) esőt hozott, és most is a már száradó földre. Kifejtette, hogy mi különbség van a Keresztyén Nemzeti Egyesülés Pártja és az ő pártja, a Kisgazdapárt között, különösen a birtokpolitika tekintetében: amaz kedvezni akar a nagybirtoknak, emez nem; magyarázta a pénzbeszedés - a kényszerkölcsön, vagyis a pénzlebélyegzés - szükséges voltát, mert már annyi pénz volt forgalomban, hogy nem volt értéke majd semmi.

Mondom, tréfásan, meghitten beszélgetett, s meg-megnevettette a pub723