Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
ményeit nagy-nagy elevenséggel előadja, azt kell mondani rá: szinte fájdalommal szüli őket a világra, mint Pál apostol a gyülekezeteit... Beszédje elején különben nem voltam bent, mert az egyik felszolgáló gazdalány, a terebélyes Budai Annuska fájdalmas hírt közölt velem: hogy valami ügyetlen fiatalember eltörte a 30 literes bekötözött borosüvegemet, s a pompás nedű mind kifolyt. Tüstént felkerekedtünk Király Sándorral, az ébredő magyarok orgoványi egyesületének ma megválasztott elnökével (díszelnökké ugyancsak ma Héjjas Iván főhadnagyot és Förster főszolgabírót választották meg) - igen, Király Sándorral, aki szintén ott ült, szemben a főszolgabíróval, a nyolc kiválasztott asztalánál; csak ezeknek jutott ám a paprikás hallevesből, s csak ide irányította Budai Annuska gondos keze az én csillogó arany rizlingemet! Felkerekedtünk, hogy végére járjunk a szörnyű hírnek. A borokat Szelei János házából - ott minden van - hordták át palackokban, oda nyomultunk át, a nyomozást folytatandók. Ott találtuk a nagyvigyázatú gazdát, aki mint Isten a világeseményeket vagy mint tündérkirálylány a hajaszálait, szépen lebonyolította a lakoma fázisait. Éppen zsíros szájú Pista fiát szidta, mert a remek nedűből úgy akart önteni, hogy az üveget a kőre lekoppantóttá, erre az arany nedű szétfolyt, a szonyas föld meg nagy mohón felitta. Mire visszamentünk, Tóth Imre már a vége felé járt beszédje fájdalmas születésének, már csak a zsidókat szidta kedvére - meg Förster főszolgabírót éltette, mint a vallás és a hazafias magyarok mintaképét, majd az orgoványi gazdákat dicsőítette. Már a negyedik szónok! Nézzük meg, soroljuk elő tárgyilagosan, hogy mi is történt Orgoványon, miért vette szárnyára ezt a nagyvilágtól távol eső községet a hír, ami miatt Budapesten, Bécsben, Berlinben, Párizsban, Londonban és Honoluluban azt az új nevet kaptuk: „az orgoványi banditák”. A múlt év december 6-án Or- goványra kiszálló kecskeméti törvényszék, az összpontosított csendőrség és a kivezényelt katonaság egyesült nyomozásával megállapíttatott, hogy a november 17. és 18. közti éjjelen Izsákról erőszakkal elhurcolt három zsidót: Páncél Zoltánt, Schmidt Árpád szabót és Beck Sándor szatócsot ide hozták ki, itt megkínozva felaggatták őket, azután elásták tetemüket a tolvajosi buckák közt. A bíróság megállapította, hogy a zsidólopás rablással is össze volt kötve, mert Páncél Zoltántól mintegy százezer koronát, Becktől ötvenezret és sok fehérneműfélét, Schmidt szabótól pedig nagy mennyiségű ruhaszövetet és kész férfiruhát hoztak el a tettesek. A pénz egy részét Nagy Juhász Pistánál, a ruhaneműket pedig Tóth Imre gazdánál a földben elásva megtalálták. Ugyanezen nyomozás alkalmával az exhumált három izsáki zsidón kívül előkerült még 13 agyonvert ember hullája, kiket Kecskemétről hoztak el a tettesek, s kiknek jó része - a hat rendőrt kivéve - szintén zsidó volt. Kiderítette a nyomozás, hogy ezeknek a „hősies” vállalkozásokban a tettesek Orgoványon Nagy Juhász Pista, Tóth Ambrus és Tóth Pista, továbbá özvegy Oláh Györgyné két fia voltak, kiket a bíróság magával vitt, és Budapestre, a Margit körúti fogházba szállított. Azonban pár hónap múlva nemzeti hősökként szabadon bocsátották őket, és Horthy fővezér február 7-ei kecskeméti látogatása alkalmával már a lovas bandériumban feszelegtek. 720
