Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
a város földjén. Megjegyzem mint történelmi adatot, hogy ma ezért a 40 hold földért megadnának 1 millió és 500 ezer koronát. Ma oly csekély a pénz értéke, hogy egy hold közönséges földért adnak 20 000 koronát; egy választási malac ára a mai piacon 1200 korona volt, az én szőlőkapásom négyet adott el 4800 koronáért. Zilahi István Pap Sándor volt kecskeméti ügyvéd feleségének, Deák Máriának az orgoványi 400 hold földjét bírja árendába. Ez a birtok, amikor én ezelőtt 25 évvel idejöttem papnak, Deák Sándoré, a mostani tulajdonosnő bátyjáé volt, aki kinn lakott, maga gazdálkodott, négyes fogaton járt, de zöldre festett parasztkocsival. Legénykorában be-berándult négyes fogatán Izsákra, valamelyik kocsmába. Jól kimulatta magát, s megint csendes ember volt pár hétig. Igen szerette a földet meg a szép jószágot. Legutóbbi éveiben valami Bíró Juliska nevű nőszemély volt a gazdaasszonya. Én is voltam nála párszor, akkora pohárból kellett inni a bort, mint máshol a vizet. Ezen a tanyán, a falutól 2 és 1/2 kilométernyire lakik most Zilahi István, a vidék nagyhasú, nagyerejű, nagy pipájú és igen-igen lármás hangú Csák Mátéja. Áldott, jólelkű feleségének neve Szőke Mária. Egy Sándor nevű, 20 éves erős fia és három lánya van: Mariska, az ura orosz fogságban maradt oda, Pösze (Erzsiké) és a 21 éves, igen szép, kékszemű, téjarcú és vastag lábú Macóka, őt jegyezte most el feleségül magának Kovács Zoltán református lelkész, egy kis termetű, szemüveges emberke. A roppant gazdag vacsorán (csak a számos tortaféle tízezrekbe kerülhetett!) mindjárt az elején felállott, elmondta, hogy a násznagyja nem jött el, hát maga mondja el a mondanivalóját. Bocsánatot kért, hogy ebben a gyászos időben, mikor siratni kellene nagy romlásunkat, ilyen vígságra adott alkalmat, majd szépen ráhúzta a jegygyűrűt a mellette ülő, tiszta fehérbe öltözött Macóka ujjára, megcsókolta, s ezzel eljegyezte magának. De nem tudom, hogy lesz-e belőlük egy pár, mert úgy láttam, hogy a nagy família tán kicsinyli a szegény kálomista papot. A vacsora Matt Tóth Imre kollegám virágos beszédet mondott, én meg hazafiasat, Azután következett a beszélgetés, kártyázgatás- kecskeméti cívis uraimék! -, meg a tánc. Egy kecskeméti bandát hoztak ki. Eördögh fójegyzőék és mi a feleségemmel éppen éjfélkor indultunk haza, a többiek reggelig mulattak. Március 4. Csütörtök. Délelőtt 11 óra tájt - piac is, képviselőgyűlés is volt - érkezett meg Héjjas Iván főhadnagy Kecskemétről. A községháza tanácstermében tartott egy kis beszédet, lehettünk összesen 30-an vagy 40-en, gazdák- és különösen az ő különítményéhez, az országszerte rettegett „Héjjas- különítményhez” tartozó katonák, Földi Elek, Gyula és Sándor Jakabról, iß. Kristóf István, Végh István, Baski Gyula, Rimóczi István Orgoványról. Beszédében röviden vázolta a nemzetközi és a hazai helyzetet. A bol- sevizmus - mondotta - kitörőiéiben van Csehországban, Ausztriában és Romániában. Ausztriából tömegesen jönnek át hozzánk a tisztek, s nemzetközi hadseregünk szolgálatába lépnek, amelyik csak egy magyar századot kér, s letöri vele - mint mondá - az egész osztrák bolsevizmust. De mi nem adhatunk, mert magunknak is szükségünk van az emberekre. A felvidéki tótok új gazdáik ellen fordulnak, a románok által megszállt területen - Nagyváradtól fogva egész Erdély! - szenvedő magyar testvéreink szervezkednek, 713
