Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)

ja. Értem már, hogy a nagy forradalom idején egy francia tábornok miért izente gyorsfutárral a párizsi katonai központnak, hogy vagy 20 000 katonát, vagy a Marseillaise-t küldjék! Meg az az álnok, tolvaj szelecske, mely a zene hangjait el-elkapta, az ájtatos papok rokolyáját lobog-lebegtette, meg arcunkba csapta a könnyű port - ez mindig azt juttatta eszembe, hogy Késmárk felett fütyülhetett így a szél, mikor nagy Bercsényi Miklós búcsúzott tőle - csakhogy akkor elveszítette, most pedig megtalálta vezérét a nemzet.-----F

ebruár 22. Vasárnap. Még tegnap este jött Szentmiklósról, az ottani járási katonai parancsnokságtól valami Schreiter nevű százados, és ma délelőtt 10 órára népgyűlést hirdetett. Össze is gyűlt valami 100-200 lélek a községháza udvarára, gazdák, templomba igyekező' asszonyok, lányok. Eló'ttük tartott a százados szép, hazafias hangú beszédet, melyben röviden, nagy vonásokban vázolta a háború kezdete óta történteket, a forradalmakat, a bolsevizmust, a román megszállást, a még most is megszállt területen élő véreink siralmas helyzetét, a nemzeti hadsereg szervezésének keserves kezdetét Szegeden - amikor még csak Horthy egymaga volt az eszme híve, s kezdte nagy titokban összeszedni a magyar érzelmű bujdosó tiszteket, s azt is, mint indult el pár száz jó vitézre terjedő seregével Szegedről a Dunán keresztül, a Dunántúlra, mert az alföldi magyarságban nem bízhatott még; hogyan csatlakozott melléje a Dunántúl értelmes, jó magyar népe, nagy kerülővel hogyan ért a bűnös Budapestre stb. Majd a Duna-Tisza köze népének közönyösségét, lomhaságát, lagymatagságát ostorozta, melyet a nemzeti érzéssel szemben a diktatúra alatt tanúsított, s amely ma is sajátja még. Szemére hányta a népnek nagy önzését, s intette, hogy tartózkodjék a szertelenségektől, mert - mint mondá- a hazaszeretet nem abban áll, hogy agyonütünk egy-két zsidót, hanem a komoly munkában, önzetlenségben, a nemzeti tradíció ápolásában, hibáink elhagyásában stb.

Szemükre hányta az orgoványiaknak azt is, hogy bár Kelemen Kornélt a januári nemzetgyűlési választások alkalmával mint a Keresztyén Nemzeti Egyesülés jelöltjét felbíztatták, de nem rá szavaztak, hanem a zsidókkal pak- táló, az ő pénzükön dolgozó Kisgazda és Földmíves Párt jelöltjére: Bíró Balázsra, merthogy ő lett - a némedi református tiszteletes - a kerület képviselője. - Hol a becsület? - kérdezte. A magyarok meg csak bámultak, mint a sült hal.

Szemükre vetette a katolikus atyafiaknak azt is, hogy nem fizetik a papjukat, ezért kapálni és kaszálni kénytelen egész nyáron, hogy megélhessen. - Nem, magyarok, a pap nem erre való, hanem arra, hogy a szentséget a haldoklókhoz vigye!

Azért is ajánlja az atrocitások elhagyását, mert ezek az éppen most folyó béketárgyalásokon csak ronthatják ügyünket. (Gondolom, arra célzott a százados úr, hogy a múlt kedden éjjel ellopták és agyonverték a Népszava szerkesztőjét: Somogyi Bélát meg a kollégáját, Bacsó Bélát. Kiszúrt szemekkel, bevert orral fogták ki holttestüket a Dunából.) Biz’ az ilyen szertelenségek- melyek mind a budapesti, mind az antantországokbeli munkásságot rendkívül felháborították - könnyen nyakukra hozhatják ismét a román megszálló csapatokat.

Hazafias beszéde után még egy vele volt székely káplár beszélt igen értel711