Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Bella István: Csodaszarvas (oratórium és táncjáték)
Nap, nap, nap, tűz, nap, tűz, tűz, tűz, nap, tűz, tűz-nap, tűz-nap, nap-tűz, nap-tűz, tűz, tűz, tűz, nap, tűz. HÉT FIÚ Csak szállani, szállani, szállani egyre, új, új egekre, messze és messze, elmenni egyre, gyönyörű vad után, menni a nap után, a fényes nap után! Csak hajtani, űzni és hajtani egyre, megfeszült íjjal, remegő nyíllal, vadul és vígan szállni a vad után, a fényes nap után, a holnap, a holnap, a holnap után! Hatodik kép (zene és tánc) A fiúk új, tágas mezőkre érkeznek. Itt valóban szárnyalni lehet. Tág a tér. Mindenütt a fény felé visz az út. Olyanok, mint a kölyökállatok. Nem tudnak betelni a cselekvés szabadságával. Táncolnak, játszanak. Nincs többé a nyomasztó, fülledt, szigorú szertartásrend, ami megbéklyózná őket. A futás, a játék végén elfáradnak. Boldogan, megnyugodva dőlnek le pihenni. (N. F.) Hetedik kép (zene és tánc) A hátsó fényből gyönyörű énekszó hallik. Kilenc lány fehérben, mint egy látomás lebeg. Minta tündérlányoké, olyan a táncuk. Szinte szállnak a fold felett. A fiúk lassan, megbűvólten ébredeznek. Lassan-lassan csatlakoznak a tánchoz. A lánykör befogadja őket. A közös mozgás észrevétlenül alakul násztánccá. Minden test megtalálja a maga párját. Összesimuló kettősök szerelmi tánca. A hét fiú és a tündérlányok szerelmi tánca-násza után a Fölső Égszínpadon megjelenik az Ősanya, a három táltos és a sámánok. 694
