Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Bohár András: Verbo-vizuális provokációk - Székely Ákos költészetéről
tuálódhat, formálódhat, és minden éppenígy, épp-így-létében van jól „Az árulás maradt egyetlen fegyverünk.”, ahogy a Játszótér szövegében is olvashatjuk. Azaz tudjuk, hogy valami nincs a helyén, mégis regisztrálni akarjuk mind a felismerés pillantát, azt a bizonyos „félfordulatba való merevedést”, mind folyamatos reflexiós kényszerünket, amely magában hordja önnön paradoxi- tását; „... nem valószínű, hogy valaha is kétszer kapnánk ugyanazt a széket. És mégis: mintha (valaki mással) már minden megtörtént volna velünk egyszer.” S ezeknél a paradox fenomenológikus leírásoknál, egzisztencia-meghatározásoknál, mint az előző írás is tanúsítja, érdemes figyelnünk a nyelvi destrukció eőérzetére, a kifejezhetőség korlátainak tudatos poétikai kimunkálására: Radex Közénk (hogy maradj) becsúsztatunk egy fehér lapot. Visszabillentjük azt a távolságot, ami a közbeeső részek függőségét (függetlenségét) őrzi; mintegy átlendülünk, hanyatt, két szomszédos sor kerítésén. Ezen a területen rendezkedünk be. Az idő pecsétjei: az órák. Az első napok krízise. Érintetlen közelség (piros ruhád fekete bársonygombjai), amely a vonzás áldozataként egyre távolabbról keresi saját megsemmisülésének lehetőségeit. De a helycserével egyúttal talán helyre is hozunk majd valamit. Tagadás és igazolás egyszerre; a feltört pillanatok kiegészítése. Mintha valóban megtörtént volna, a túlsó oldalról apró mozdulatokkal visszaintesz (néma zenekar): hegedűk fölött, vonók erdejében az ujjak madár- szárny-verdesése... Mielőtt újra elszabadulna, eltüntetjük (örökös búcsú): pontosan ugyanarra a helyre leütjük még egyszer ugyanazt a betűt. A radex - köztudottan a hagyományos írógépeknél használt javítópapír. S így a Radex szövege egy átfogóbb szimbólumrendszer keretében is értelmezhető. Egyfelől a nyelvi-poétikai képződmények megcsinálásához, rendbe szervezéséhez szükséges. Hogy a szándékolt, tudatilag előirányozott értelemegészt elérjük, folyamatosan javítanunk kell tökéletlen közvetítésünkön. Másrészt ez valójában lehetetlen, mert az eltűnés, eltüntetés úgyis csak látszólagos lehetne. Természetesen ez a jelenségszint nem iktatható ki, pusztán egyértelmű- síthető: ugyanarra a helyre ütjük le mégegyszer ugyanazt a betűt. Ötye Horácok, honorácok, szellemi szellenténsek, Samuba hűlt puga- csok, piros-kék mollyk (fergetezz paksos Szentkuthy spraey!) - padli- zsáneren koporgó (totál) kárdíszek, pisákoló asztmagok nidillje. Nem gondák, de mondolák, nem mondák, de csalra bavarodó sutyi. Önfényes kendők, kotyogóba öltözött márterek, tombola, zajda, fórténelmi bizsu, alkaros szériaszöveg. Rex és ostyagyár. Közellések felhevült fantázihálása, zárhuzatosan bükié agyba-fűbe (ó, a parkőr illata!), lélek az ajtón sebe (se ki.). HEJ, MOSTAN PÁSZTA ÁM IGAZÁN A 65
