Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Egri Zsolt: "... levert diófa bánata..."
egyenes gerincbe vág!” (Pallón) Továbblépni a belső válságon talán éppen ebben az irányán kellene: megtanulni „kívülről” szemlélni önmagát, s „tar- tásosan” elviselni azt, ami jelleméből, sorsából következik. Ahogy ő maga íija: „Nem léteznek méltánytalan helyzetek, / ha vannak méltó emberek, 1 ha / vannak méltó emberek” (Biztató). Hiszen évezredes tapasztalat: aki „haj- líthatatlan”, az többnyire kimarad az élet javaiból; aki viszont nagyon szeret(ne) részesülni az élet javaiból; annak fel kell adnia erkölcsi igényességéből... Melyik a fontosabb? - ezt a harcot mindenkinek önmagával kell megvívnia. Ezért van „kő”-ból a költő Je ve se” - hiába főzi-kavargatja, mint a mesebeli vándorlegény: nem lesz puhább, nem lesz hús belőle... EGRI ZSOLT „...levert diófa bánata...” IMRE FLÓRA: REJTŐZVE ÉLTÜNK Imre Flóra negyedik verseskötetét azon a szűk ösvényen lehet csak megközelíteni, amelyen nem tömegek tápodnak, hanem olyan lábak koptatták hangulatossá, mint Horatius, Ronsard vagy Nemes Nagy Ágnes. E költők versei nem útmutatókként szolgálnak elsősorban, inkább értékjelzőként igazítanak el bennünket. Imre Flóra különleges hangja szinte minden hangfekvésben képes énekelni, nem véletlenül idéznek az újabb verstani szakkönyvek oly sok sort vagy strófát tőle. Keveset lehet elmondani szavakkal, ő ezt a keveset igyekszik sokszínűvé tenni azáltalál, hogy személyeket, korokat és stílusokat váltogat. De nem egyedül az unalom szürkesége az, ami elriasztja az egyneműségtől, hanem létforma és létkérdés is egyszerre a szerepjátszás: JS a plágium megőriz” - írta még az első kötetében. Valóban, korunkban a személyiség kötöttségei fellazultak, és tartalmuk bármilyen megállapodottsága a romlandóságot sugallja. Ebben a furcsa helyzetben fordulhat elő az a paradoxon, hogy igaznak vélhetjük Imre Flóra korábban írt ars poeticáját: „Álarc kell, hogy magad légy” (Ars poetica). Ilyen kontextusban kell tehát költészetével is foglalkoznunk. A Rejtőzve éltünk darabjaiban arra kell tekintettel lennünk elsőként, hogy mi az az álarc, amit magára ölt: kötetének jó részében folytatja azt a tenden670