Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Zoltán András: A magyar-szláv érintkezések kezdetei és fázisai

jövevényszavaink c. munkájának csak az első kötete készült el (1. rész: Az óbolgár nyelvemlékek szókészlete és a magyar nyelv szláv jövevényszavai. Bp. 1903; 2. rész: A magyar nyelv keresztény terminológiája. Bp. 1905). Melich még két további kötetet tervezett, az egyik szláv jövevényszavaink teljes szótára, a másik hangtani feldolgozásuk lett volna. Torzóban maradt a Gom- bocz Zoltánnal közösen indított hatalmas vállalkozása, a Magyar etymológiai szótár (1919-1944) is, amely természetszerűleg a szláv eredetű szavak részletes tárgyalását is lehetővé tette volna, de mindössze agebumus címszóig jutott el. Igen jelentős szláv anyagot tartalmaz A honfoglaláskori Magyar- ország c. könyve is (Bp. 1925-1929). Számos szláv eredetű szó és név megfejtése található folyóiratokban megjelent kisebb teijedelmű írásaiban is (SzlBibl. 82-88).

Szláv jövevényszavaink etimológiai szótárát végül Kniezsa István (1898- 1963) alkotta meg A magyar nyelv szláv jövevényszavai című munkájának I. köteteként (1-2. rész, Bp. 1955, 21974 = SzlJsz.). A tervezett, de sajnos már el nem készült II. kötet tartalmáról Kniezsa István az I. kötet bevezetésében a következőket úja: „A magyar nyelv szláv jövevényszavai kutatásának részletes történetét, az eddigi vélemények általános jellemzését és kritikáját csak e munka második kötete fogja tartalmazni, vagyis az, amely a szláv jövevényszavak hangtanával, szóképzésével, a szláv jövevényszavak rétegeinek kérdésével, szláv és magyar társadalmi hátterével és még néhány egyéb részlettel fog foglalkozni” (SzlJsz. 3). Az elkészült I. kötet azonban önmagában véve is a szláv jövevényszavainkra vonatkozó eddigi kutatások legteljesebb kritikai összefoglalása, „amelyben a szerző az egész korábbi szakirodalom kritikai megrostálásával és számtalan forrásmunka felhasználásával sikeresen választotta el egymástól a biztosan szláv eredetű anyagot a bizonytalantól és a biztosan nem szlávtól”, s így minden további kutatás kiindulási pontjává vált (Hadrovics 1989, 24). Az 1. rész tárgyalja a biztosan szláv eredetű szavakat, ezek száma 1252, ebből 484 a köznyelvi, 694 a tájnyelvi és 74 az elavult szavak száma (Kiss Lajos 1968, 15). A 2. rész csaknem 400 kétes eredetű szót vizsgál; ezek egy részének szláv eredete valószínű ugyan, de kifogástalanul nem bizonyítható. Ugyancsak a 2. részben kapott helyet több mint 400 olyan szó, amelyet korábban valaki - többnyire Franz Miklosich, Munkácsi Bemát és Simonyi Zsigmond (Mariánovics Milán álnéven) - szláv eredetűnek tartott, de ezt a későbbi kutatás egyértelműen cáfolta (SzlJsz. 18- 21).

Igen jelentősét alkotott Kniezsa István a helynévkutatásban is, amelyet a településtörténet szolgálatába állított. A honfoglalást közvetlenül követő korszakra nézve nélkülözhetetlen Magyarország népei a XI. században című terjedelmes tanulmánya (1938). A szláv eredetű helynevek vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a honfoglalás előtti szlávok nyelve a Dunántúlon kaj-horvát-szlovén jellegű délszláv volt (1952).

Ma is Kniezsa István fenti munkája (SzlJsz.) nyújtja a legátfogóbb képet szláv jövevényszavainkról, bár megjelenése óta számos további szavunkról bizonyult be, hogy szláv eredetű. Különösen sok új szláv szófejtéssel gazdagította etimológiai irodalmunkat az elmúlt évtizedekben Hadrovics László, Kiss Lajos és Gregor Ferenc (vö. SzlBibl.); Kiss Lajos számos jövevényszótanulmánya mellett külön kötetben feldolgozta a szláv hatás rejtettebb, de a

636