Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében
zárhassa a karikát (b) egyetlen huzalból készült a fülkarika úgy, hogy a spirális véget folytatólagosan még hármas hurokba hajlították. Mindkét esetben lengőcsüngőket akasztottak a hármas hurkokba. A (b) variánst a 9. század első két harmadára, súlyponttal a második harmadára lehet keltezni, míg az (a) variáns keltezéséhez egyelőre nincs közvetlen támpontunk. A láncocskás csüngőjű fülkarikák közül mind a tekercselt karikaívű (a) mind a hurkosán tekert alsó karikaívű változat (b) a Kelet-Alpokvidék és a Felső-Dunavölgy jellegzetes ékszere, az avar kor végi környezetben kevéssé tudott meggyökerezni. Az első (a) variáns a 9. század első két harmadában, súlyponttal a másodikon volt divatban, míg a második (b) hosszabb életű, Eszak-Itáliában már a 8. századtól kedvelt, a Kelet-Alpok területén a 9. század második felében élte virágkorát (Köttlach I. horizont). A lemezgyöngycsüngős fülkarikák igen változatos megoldású csüngőkkel díszítettek. A nyitott vagy pödrött végű karikák alsó karikaívéről lecsüngő lemezgyöngydísz lehet kör, háromszög és négyszög átmetszetű, hasáb, hengeres, gömb, bikonikus, vagy csepp, amfora és buzogány alakú, amit csavart drótból készített, ráforrasztott spirál és egyenes díszekkel, apró göm- böcskékkel (granulátumokkal), esetleg kivágásokkal díszítettek. Előképei azok a szintén hosszában összeforrasztott, a karikára felhúzott, filigrándróttal és granulációval gazdagon díszített, 6.-7. századi avar előképekre visszavezethető, összetett „gyöngykoszorús” és „buzogányformájú” arany és aranyozott bronz lemezgyöngycsüngős fülkarikák lehettek, melyekek alemann-bajor területen a 7.-8. században viseltek. Ezek a 8. század végére, 9. század elejére mindinkább leegyszerűsödve, a végső alapformákig lecsupaszodva jutottak el (vagy inkább vissza) a Karoling Kelet női viseletébe, ahol a 9. század első felében, a század második harmadának végéig lehettek divatban. Végül jellegzetes, hosszú életű fejékszer volt még az egyszerű szőlőfürtös csüngődíszű, gyakran aranyból, ezüstből, vagy aranyozott bronzból készített fülkarika, mely a 7. század vége, 8. század eleje óta, az ún. griffes-indás műveltség kezdetétől kedvelt ékszer a kaganátus asszonyai között. A 9. század elejétől, első felétől új fejezet kezdődött az ékszer történetében, a kaganátus törzsterületén kívül, elsősorban a Felső-Duna völgyében (talán a keletről ide települők „hozományaként”) és az Al-duna-vidék, Havasalföld területén is el- terjedtté vált, a Morva-medencében pedig a 9. század közepe tájától egy kiterjedt ékszercsalád „alapítója” lett (ld. alább). A Karoling-birodalom újonnan meghódított keleti területén, az oriens, plaga orientalis lányainak, asszonyainak többi ékszere is erőteljesen megváltozott. A korábban csak fekete, esetleg sötétzöld és sötétkék, néha pedig áttetsző fehér üvegpasztából készített (1) dinnyemag alakú és kiegészítésként (2) apró sárga üvegpasztagyöngyökből (kásagyöngyökből) fűzött nyaklánc he- lyett/mellett egyre inkább tért hódítottak (3) a sárga fonatos és pöttydíszes, fekete üvegpaszta, (4) az átlátszó vagy világoszöld üvegből készített amfora alakú, (5) a színes mozaikszemes és (6) a sötétkék vagy fekete szemes, továbbá (7) az arany és ezüstfóliás díszű, ritkábban sötétkék és sötétzöld többtagú rúd- és (8) fújt üveggyöngyökből fűzött nyakláncok, felső ruházatukat pedig a megszokott üvegpaszta-díszes boglárpár helyett - a nyugati határ közelében, Felső-Ausztria területén (Sclavinia provinciában) - a Karoling-birodalomból importált öntött bronz kerésztfibulával, vagy - a karantán szlávoknál 613
