Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében

tényből kiindulva, hogy Theodor capcan új szállásterület-kérését nem követte újabb ilyen kérés, sőt a császár által inter Sabariam et Carnuntum kijelölt új lakóhelyet a capcan hamarost bekövetkezett halála miatt talán el sem foglalták, legközelebb pedig csak 6 év múlva, 811-ben került sor egy frank sereg küldésére, hogy a térséget az avar-szláv ellentétek miatt „pacifikálja”, arra következtethetünk, hogy a Kárpát-medencén belüli hatalmi átrendeződés, néhány túlzó momentumtól eltekintve, viszonylag nyugodtan zajlott le. 811 után pedig már végleg lecsillapodtak a kedélyek, a háborús hadszínterek a volt peremterületekre tevődtek át. Következésképpen nemhogy az avar nép, de nagy valószínűséggel katonáskodó, nemesi rétege sem semmisült meg, erről egyetlen hitelt érdemlő írott forrás alapján sem beszélhetünk.

Mind a történeti, mind a régészeti szakirodalom 822-öt, a frankfurti birodalmi gyűlésen résztvett utolsó avar követjárás dátumát tartja az avar ka- ganátus megszűnése időpontjának, eddig az ideig beszélhetünk - többé- kevésbé még jogosan - avar korról. Ezt követően ugyanis a peremterületeken létesült „utódállamok” közvetetten, míg a központi térség (Keleti Alpok, Felső- és Középső-Dunavölgy, Dunántúl) közvetlenül Karoling fennhatósága alá kerültek, azaz ettől kezdve helyesebb Karoling-korról beszélni.

Régészetileg azonban nem húzható meg egyetlen évnél a határvonal, főként nem úgy és nem azért, ahogy és amiért azt szinte a legutóbbi időkig tették. A cezúra meghúzásának indoka ugyanis sokáig az volt, hogy az avarság a frankokkal vívott küzdelmekben oly mértékben kivérzett, hogy abban végül népileg (tehát kulturálisan) is megsemmisült. Ezt a gondolatot ráadásul néhány túlzó krónikás adat idézésével az objektivitás köntösébe öltöztették, s mint axiomatikus történeti tényt kezelték.

Más kérdés, hogy a 7. század végén, 8. század elején lezajlott válságot követően kialakult - a griffes-indás díszű, öntött bronz öweretekkel jellemezhető anyagi kultúra - hogyan folytatódik, milyen újabb változáson ment át a 8. század végi, 9. század eleji katarzist követően. Az alábbiakban ezt kisérelem meg bemutatni.

Az avar kaganátus felbomlásának, s az új területi egységek kialakulásának vajúdási időszakát, a folyamatos átalakulásnak, képlékeny átmenetnek pontosan sem térben, sem időben nem rögzíthető fázisát nevezzük avar kor végi fázisnak. Ez a régészeti korszak, mint alább részletesen megismerhetjük, kulturálisan még ezer szállal kötődik a megelőző időszak művelődéséhez, mégha ezek a szálak az idő múlásával, az új kulturális hatások befogadásával egyre több helyen elszakadtak, felbomlottak és újra már csak a Karoling-birodalom szellemi és anyagi javakat hordozó szálaival kötődtek össze. A folyamat végére, a 9. század közepére a keleti frank birodalom keleti peremterületein szinte észrevétlenül alakul ki egy minőségileg már új kulturális megjelenési forma, amelyet immár joggal nevezhetünk a Kárpátmedence 9. századi műveltsége Karoling-kori fázisának.

604