Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában
Kazária más nomádállamokhoz hasonlóan heterogén összetételű politikai alakulat volt, amelyet számos, e területen élő nép (onogur-bolgárok, szabírok, alánok, kaukázusi hunok stb.) együttese alkotott. A birodalmat vezető kazárok kilétét ugyanakkor rejtély övezi, azonosították már őket az akatzírokkal, a szabírokkal, a türkökkel, az ujgurokkal stb. A már a VI. század második felében felbukkanó, a türk sereg részeként harcoló kazárok igazán egyik említett néppel sem azonosíthatóak. Nyelvüket illetően is viták bontakoztak ki a szakirodalomban. A kazár népnevet sokáig köztörök jellegűnek tartották, s „bolyongó” jelentéssel számoltak. Az újabb kutatások rámutattak arra, hogy nem szóközepi z-t tartalmazott a népnév (qazar), hanem s-t (gasar), így nem köztörök, hanem csuvasos-bolgártörök jellegű névvel van dolgunk. Utóbbi magyarázat elveti a hagyományos, nomád életmódra utaló etimológiát, s a rómaiaktól származó Caesar személynévből lett méltóságnév átvételét, s népnévvé válását tételezi fel. Magát a kazár nyelvet a kutatások sokáig köztörök jellegűnek tartották, s legfeljebb azt tételezték fel, hogy Kazáriában más, bolgártörök jellegű nyelvet beszélő csoportok is éltek. Újabban felvetették azt, hogy talán a kazár nyelvet is bolgár-török jellegűnek tarthatjuk. Némi óvatossággal úgy fogalmazhatunk, hogy a kazárok nyelvét illetően egyaránt szóba jöhet a köztörök és a bolgár-török változat, ugyanakkor a Kaganátus területén bizonnyal ismeretes volt mindkét változat. A kazárok felemelkedése szorosan kapcsolódik a Nyugati Türk Birodalom (552-től kb. 630-ig) hanyatlásához, ebből váltak ki 630 körül. Versenytársaik a térségben az avar fennhatóságot lerázó, Kubrat (Kuvrat) kagán vezetése alatt rövid életű birodalmat kiépítő onogur-bolgárok voltak. A kazárok felülkerekedtek a küzdelemben a Kubrat halála után részekre hulló Magna Bulgária felett. A harc a 670-es évekre zárult le, az onogurok egy része helyén maradva kazár fennhatóság alá került, más részeik elvándoroltak (Ravenna vidékére, a kárpát-medencei Avar Kaganátus területére, a Közép-Volga vidékére). A Kazár Birodalom területi kiterjedése 630-tól 965-ös bukásáig sokszor módosult. A Kaganátus területét a történeti kutatás is eltérőképpen rajzolta meg. Ez természetesen attól is függ, hogy mely időszakról van szó, s csak a szűkebb értelemben vett kazár törzsterületeket számítjuk-e vagy pedig idevesszük-e a vazallus népeket is. Kazária alapvetően a Volga és a Don folyók, valamint a Kaukázus háromszögében helyezkedett el. Törzsterülete a Volga- delta vidékén és az Észak-Kaukázusban volt. A Kaukázustól északra, a Don felé eső vidéken az alánok négy törzse foglalt helyet. Alánia hol lazábban, hol pedig erősebb szálakkal kötődött a Kaganátushoz. A X. századra a függés érezhetően meglazult, hiszen VII. Konstantin császár (945-959) X. század közepén írott ,A birodalom kormányzásáról” (De administrando imperio) c. művében már azt tárgyalhatta, hogy az alánok meg tudják támadni Kazáriát. Alániától keletre volt Kazária kilenc tartománya (törzse?) amely Konstantin szerint a leggazdagabb volt. Gyaníthatóan előbb az Észak-Kaukázusban volt a Kaganátus súlypontja, s itt voltak a korábbi fővárosok is: Balandzsar és Szemender. A későbbiekben, a megújuló arab támadások hatására a kazárok északabbra helyezték székhelyüket, s az új székváros a Volga-deltában levő Itil lett. A központi területeken kívül a kazár fennhatóság messze kiterjedt. 573
