Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - Tilkovszky Lóránt: Költők Teleki Pálról
szellemiséget hirdették. A nép másra várt, nem erre! Nem vért és halált várt, amellyel a jövőnk most fenyeget. Teleki halott. Öngyilkos lett-e, mint némi habozás után hivatalosan jelentették, vagy - mint rebesgetik - „orv kéz lelőtte”? - „Már egyre megy”. A miniszterelnök „London helyett a sírba szállt”: - ahelyett, hogy Londonba repült volna, hogy korábbi terveknek megfelelően - német agresszió esetén - ott alakítson emigráns kormányt. Halála „buta halál”, - mondatja a költővel az elkeseredés; fájdalmában szemére veti „szégyenünk s dühünk”, amelyet afelett érzünk, hogy a németek kelepcébe csaltak. Teleki Tél főúr volt” - mondja a költő, utalva apai ágon grófi, anyai ágon polgári származására, - (anyja egy Magyarországon élt görög kereskedőcsalád lánya volt) -, de „tanár” volt egész habitusában. Nemzetnevelő tanár volt, emberségre és magyarságra oktatott. De politikájával, amely úgy próbált hasznot húzni a németbarátságból, hogy ne kelljen egyúttal elköteleznie magát a németeknek, megbukott; a nemzet nagy tanára emiatt szerinte szekundát érdemel. Disszonáns hangnak tűnik ez a többi költemény Teleki-méltatásaihoz képest, de a nemzet sorsa feletti elkeseredés mélysége menti ezt. Gondoljunk Teleki akkor - s pontos szövegében még sokáig - nem ismert búcsúlevelének beismerésére: „bűnös vagyok”. E szavakban Teleki felelősségtudatának, lelkiismeretességének, az ő igazi erkölcsi nagyságának szinte példátlan őszin- teségű megnyilatkozását láthatjuk.-*Teleki halála után közel 15 évvel, 1956 januárjában kelt a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott Vas István (1910-1991) költeménye: „Teleki Pál emlékezete”. 6 A költemény - mint címéből is kitűnik Arany János „Széchenyi emlékezete” című csodálatos alkotásával rokon. Mit mondott Arany - Széchenyi emlékezetéről? „... lerázván, ami benne földi, egy éltető eszmévé finomul, mely fennmarad, s nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik...” Mit mond Vas István - Telekiről -, egy olyan rendszer közepette, amely sokáig meghamisította, vagy hallgatott róla? „... hiába takarják hazug feledésbe, megnő minden évvel éltető emléke, s ragyog tizenöt év vérpárás ködéből...” Nem vonja kétségbe, hogy politikájában „tévedett”, - de arra mutat rá, hogy kényes volt saját - s nemzete - becsületére, s úgy vélte, jobb elnyúlni holtan”, mint „úr lenni a pokolban”. Nem vállalkozott a Jugoszlávia elleni kalandra, amelybe belement felelőtlenül a „délceg” Horthy, a mindenre kész vezérkar, a szélsőjobboldali 566
