Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - Tilkovszky Lóránt: Költők Teleki Pálról

Amit ezer éve mindig csak néhányan

Tudtunk, volt már úgy is, hogy csak ketten-hárman,

Volt már olyan év is, hogy nem élt másban,

Csak az egyetértő szemhunyorításban,

Ami soha nem volt pillanatnyi érdek,

Nem részeg hujjogás, nem áldott tenyészet,

Ami soha nem volt, ami csak lehetne,

Ami nincs forgandó sorsnak alávetve,

Ami fel-feltámad tisztultabb agyakban,

Az eladhatatlan, meghódíthatatlan,

Ami még osztályé, párté soha nem lett,

Az a vágy, akarat, az a magyar nemzet Akkor vele egy volt, s lángja benne égve Vele együtt hullott a nemesebb éjbe,

A tisztább sötétből fel a fényre szállva,

A reményentúli remény magasába,

S hiába takarják hazug feledésbe,

Megnő minden évvel éltető emléke,

S ragyog tizenöt év vérpárás ködéből,

Teleki füstölgő revolvercsövéből.

1956. január

3

Keresztury Dezső JELKÉP

(Teleki Pál emlékének)

Ha nyugtalan éjeken fölriadok, pisztolydörgéseket vélek hallani:

Széchenyi rémlik föl, aztán a Telekiek, - az első: László, kit beugratni csaltak haza, a harmadik: Géza, ki frontokon repült át békét szerezni, s elpusztult idegenben, ő is öngyilkosán, de főként a második:

Pál, a földrajz tudósa, ki, amikor kellett, odahagyta tanszékét egy sokkal nagyobbért, s lett fajvédő, partizán, ha ezt kívánta a hely s a perc: mert Európa, - melyet egy roppant város köreiként fejtett meg - vak önzéssel szétszaggatta országát.

Ő mindig a szervesen nőtt egységeket kereste a világban: a földekét, az emberekét.

Nagy oktató volt; elkalandozott, de szétindázva szinte követhetetlen is egy célra tört; kurátora volt az Eötvösnek; nem vette rossz néven, ha kifigurázták