Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - Erdélyi Erzsébet - Nobel Iván: "Söréttel terített le vízilovat"
ben megújítania a provincializálódott folyóiratot. Annyit mindenesetre elértünk, hogy a szellemi frontvonalak láthatóvá váltak, és megteremtődött egy új, szellemi és anyagi szempontból is független folyóirat megteremtésének lehetősége. Ez lett a Kalligram. A Kalligram Pozsonyban megjelenő szépirodalmi-művészeti-filozófiai-tár- sadalomtudományi folyóirat. A lap szerkesztésében külső és belső munkatársaink szimpátiái, ismeretei, értékszempontjai érvényesülnek. A Kalligram olyan magas színvonalú és vizuálisan is igényes szellemi fórum kíván lenni, ahol békésen megférnek egymás mellett a különböző világszemléletek jegyében született művek, ahol a látszólagos formai és eszmei ellentétek mélyén a párhuzamok is felsejlenek. Szellemi bázisunkhoz tartozik jónéhány jelentős anyaországi és kisebbségi magyar alkotó, valamint számos szlovák művész is. Sok kiváló műfordítóval állunk munkakapcsolatban, az ő révükön jutnak el hozzánk a világirodalom legizgalmasabb kortárs alkotásai. Helyzetünkből adódik a szlovák és a cseh irodalom értékeinek jobb ismerete, gyakoribb jelenléte. Minden érdeklődésre számot tartó anyag közlésére nyitottak vagyunk, bár a közép-európai kultúrákat fokozott figyelemben részesítjük. A Kalligram elsősorban tehát nem a szlovákiai magyar irodalom szócsöve, nem a kisebbségi irodalom gettója, hanem a szellemi értékek szabad áramlásának elősegítője, távolibb párhuzamok, nagyobb perspektívák láttatója. S mint ilyen, természetesen a kisebbségi magyarság szellemi épülésének is ma már pótolhatatlan segítője. A stigma krátere című verskötete elé írja: ,j\z ihletettség lassacskán újból a korszerűség fokmérőjévé válik, a korszerűség fogalma pedig minőségjelzővé nemesül.” Ki a korszerű művész (író, költő, esszéista) Hizsnyai Zoltán szerinti Mint ahogy ebből az idézetből is kiderül, véleményem szerint a korszerűség fogalma a művészetre önmagában nem alkalmazható. Mert vagy ihletett, katartikus, sugárzó egy mű, vagy nem az. Ha ilyen - nem lehet korszerűtlen, hiszen éppen attól ilyen, hogy erős hatást gyakorol a befogadóra, következésképp a kor életérzését szublimálja. Ha pedig langyos vagy egyenesen érdektelen valamely alkotás - mitől lehetne korszerű?! Az persze igaz, hogy minden mű többé-kevésbé egy adott kultúrához kötött, más kulturális hagyományokkal rendelkező közegben nem biztos, hogy ugyanolyan erős hatást vált ki. És vannak ugyan alkotások, amelyek „univer- zálisabbak”, egyszerre több kultúrához is kötődnek, más kulturális hagyományokra támaszkodva is dekódolhatóak, és idegen közegben is van aktuális olvasatuk, de ennek a „többletnek” közvetlenül nincs köze a minőséghez. Ha pedig nincs köze a minőséghez, mi köze lehet a korszerűséghez?! Sajnos, a technikai civilizáció fejlődés-eszméje olyan területekre is átszűrődött, ahol a fejlődés fogalma nehezen értelmezhető. A technika ugyanis fejlődik, ehhez kétség sem férhet - de miben fejlődik például a művészet? Miért hisszük azt, hogy egy Picasso-mű mélyebb hatást vált ki, mint egy afrikai maszk? Talán itt és most igen (bár ez sem evidencia!), de ott és akkor az volt az érvényes. Az akkor és a most között persze sok minden történt itt és ott is: tökéletesítettük fegyvereinket, fejünkre hullott Newton almája, feljutottunk a Holdra, kommunikációs robbanás, elektronikus médiák, számítógépek, 539
