Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - Szalay Károly: Plinius halála (részlet)
- Menjünk le a kikötőbe és nézzük meg miként viselkedik a tenger? - ajánlotta Plinius. Sugárzott belőle a nyugalom és a megfontoltság. A gyalog- hintó nem került elő, ezért jobbról-balról támasztva őt, fáklyavilágnál levergődött a partra: Pomponianus, a rokonok, a barátok és a környékbeli lakók követték, fejükre párnákat kötve kendővel. A Vesuvius felől még mindig lángcsóvák, pislákoló, fóllobbanó tüzek riasztottak, s az is nyilvánvaló lett, hogy másutt, végtelen távolban már haj- nalodik, csak Stabiae fölött ült meg az éjszakai sötétség. Az embereken ismét elhatalmasodott a rettegés. Plinius meg elfáradt. Le terítettek egy nagy vitorlavásznat, s sebtiben arra fektették. Újra meg újra hideg vizet kért, és ivott mohón nyeldekelve. A tengerzúgásban alig hallották egymás hangját. A fáklyavívők védett helyeket kerestek, mert a szél lekapta a lángot rúdjaikról, s röptette, mintha madarak lennének. Kéngőz csapott le rájuk, köhögtek, fuldokoltak; sikoltozva futásnak eredtek hát, volt aki a hegynek szaladt, volt aki a parton maradt, és arra törekedett, hogy a kiugró szirtfok mögé kerüljön, mert ott védelmet remélt a Vesuvius felől rájukcsapó hamutól és gázoktól. Plinius két szolgába kapaszkodva fölállt, rájuk támaszkodva tett néhány lépést, de a térde beroggyant. Sűrű gőz, kénes füst telepedett meg a parton. A két szolga megpróbálta még egyszer talprasegíteni. Néhány lépést téve ismét lerogyott. A harmadik kísérlet után puhán a földre eresztették és elszaladtak... A sötétségben csak tapogatózhatott. Tőle jobbra a tenger, zúgásából sejtette, balra a menekülők és a város. Kiabálás, kósza fények. Félrehúzódott útjukból, nekitámasztotta hátát egy kőkockának, hogy kifújja magát... Mikor aztán néhány nap múltán visszatért Stabiae fölé is a természetes nappali világosság, az élve maradottak, jajgatva őt keresők megtalálták: hanyattfeküdt a kőtömb mellett, fején kendővel, összekulcsolt kézzel domború hasán, s oly békésen nyúlt el, mintha aludna. Épen, sértetlenül, felöltözve, ahogyan magára hagyták. . y
